Csóka (Corvus monedula)

A kisebb testű varjúfélék közé tartozik. Kedveli az ember közelségét, gyakran épületek zugaiban fészkel és a nagyvárosokban akár az emberek között a teljesen fátlan utcákon is szívesen mozog. Összeurópai állománya stabil, a hazai viszont csökken, mivel fészkelési szokásai miatt részben a vetési varjúra utalt. Városi környezetben az ubanizálódó nyestek és dolmányos varjak feltehetően negatívan befolyásolják költési sikerét. Tovább...

Dolmányos varjú (Corvus cornix)

Magyarországon gyakori fészkelő. Sikeresen alkalmazkodott az ember által megváltoztatott környezethez, a mezőgazdaságilag hasznosított területeken ugyanúgy megtalálja számítását, mint a nagyvárosokban, melynek körülményeihez kitűnően alkalmazkodott. Utóbbi területen sokan ellenszenvvel viseltetnek iránta, mivel feltúrja a szemeteseket és kifosztja a kisebb madarak fészkeit. A településeken nő állománya, mivel ott nyugalmat talál, hiszen lakott területeken nem lehet vadászni rá. Tovább...

Fenyőszajkó (Nucifraga caryocatactes)

Kisszámú, de rendszeres átvonuló és téli vendég. Szibériai alfaja időnként inváziószerűen jelentkezik hazánkban. A legtöbb példány az Alpokalján és a középhegységekben tűnik fel. De kertvárosi környezetből és parkokból is vannak adatai. Költését hazánkban több alkalommal is feltételezték, de ezek nem nyertek bizonyítást. Tovább...

Havasi csóka (Pyrrhocorax graculus)

Rendkívül ritka kóborló, mindössze két hitelesített megfigyelése van hazánk területéről, megjelenésére a jövőben is lehet számítani. Európai állománya stabil, hazánkban természetvédelmi jelentősége nincs, tipikus élőhelyei hiányoznak Magyarország területéről. Tovább...

Havasi varjú (Pyrrhocorax pyrrhocorax)

Magyarországon rendkívül ritka, mindössze egy alkalommal fordult elő hazánkban, 1928-ban. Európai állománya csökken, a jövőben hazai előfordulása mégsem zárható ki. Ritkasága miatt nálunk természetvédelmi jelentősége nincs. Állandó madár, de kóborló példányok sokfelé előfordulhatnak a kontinensen, akár fészkelőhelyüktől távolabb is. Előszeretettel siklik, vitorlázik a kopár szeles hegyoldalak felett, ahol kihasználja légáramlás felhajtóerejét. Így kisebb energiabefektetéssel képes repülni. Tovább...

Holló (Corvus corax)

A legnagyobb európai varjúféle. A múlt század elején nagyon lecsökkent a hazai költőpárok száma, de mostanra állománya stabilizálódott, sőt növekszik. A vadászok részéről felmerült az igény állományának szabályozására feltételezett károkozása miatt, de mivel még mindig viszonylag kis számban fészkel hazánkban, ezt a természetvédelem még nem látja indokoltnak. Tovább...

Kormos varjú (Corvus corone)

A dolmányos varjútól sokáig csak alfaji szinten különítették el. A két faj egymás helyettesíti, elterjedésük egyes helyeken átfed, hazánk nyugati határa mentén lehet legtöbbször megfigyelni. Újabb kutatások ismét azt feltételezik, hogy e két faj csak alfaji szinten önálló. Egy elszigetelt, részben hibridizálódott populációja található Budapesten is. Egyébként Magyarországon ritka fészkelő. Tovább...

Szajkó (Garrulus glandarius)

Erdei, vagy ahhoz hasonló élőhelyeken országszerte elterjedt, gyakori fészkelő. Hazai állománya növekszik. Hangutánzó képessége közismert, legtöbbször az ölyv vijjogását hallatja. Riasztóhangjára az erdő legtöbb állata felfigyel. Hazánkban nem védett, augusztus és február között vadászható faj. A hazai állomány nem vonul, de időnként északi és keleti madarak jelennek meg nálunk, elsősorban a téli hónapokban. Tovább...

Szarka (Pica pica)

A zárt erdők kivételével szinte mindenhol előfordul hazánkban. Az utóbbi évtizedekben urbanizálódott, egyre több egyedét lehet megfigyelni városi környezetben, ahol hangja és fészekrabló szokásai miatt a lakosság nagy része nem kedveli jelenlétét. Nyílt, mezőgazdasági területeken általánosan elterjedt, országos állománya lassú ütemben növekszik. A vadgazdálkodók többek közt a szarkát tartják felelősnek az apróvadállomány csökkenéséért. Tovább...

Vetési varjú (Corvus frugilegus)

Hazai állománya a korábbi évtizedek vadászata és élőhelyeinek beszűkülése miatt nagyon lecsökkent. A folyamatos üldöztetés elől az állomány jelentős része lakott területekre települt. Itt nem kell tartaniuk a vadászattól és könnyen jutnak táplálékhoz is a parkok gyepén és a szeméttelepeken. Nem válogatós, növényi és állati eredetű táplálékot, magvakat, rovarokat, apróbb rágcsálókat, sáskákat, gyíkokat, puhatestűeket, madárfiókákat és dögöt egyaránt fogyaszt. Tovább...