A második leggyakoribb partfutó hazánkban, rendszeres őszi és tavaszi átvonuló, akár több százas csapatait is meg lehet figyelni, máskor csak egy-egy példány tűnik fel más partimadarak társaságában. Szikes tavakon, lecsapolt halastavakon, árasztások kopár foltjain, zátonyokon lehet leginkább megfigyelni. Az őszi vonulás csúcspontja szeptember második felében van, míg a tavaszié április végén és májusban. A telet jórészt Afrikában és Indiában tölti. Tovább...

Ritka amerikai kóborló, 4 magyarországi adata van, két alkalommal a Fertő-tó osztrák oldalán is megfigyelték, megjelenésére továbbra is számíthatunk. Ritkaságából kifolyólag csak érdekességként tekinthetünk a fajra, természetvédelmi jelentősége csekély. Tovább...

Általában nagyobb folyóink mentén költ, főleg zátonyokon és szigeteken. Április és május, valamint június és október között nagy számban vonul át hazánkon. Ilyenkor folyópartjainkon kívül halastavakon, patakok és csatornák mentén is meg lehet figyelni kisebb csapatait és magányos példányait. Európai állománya stabilnak tekinthető. Tovább...

Nagyon ritka észak-amerikai kóborló, mindössze 4 hazai adata van, felbukkanására a jövőben is lehet számítani nagyobb partfutó-csapatokban. Mivel nagyon ritka madárfaj hazánkban, ennek következtében természetvédelmi jelentősége is csekély. Tovább...

A ritka észak-amerikai madárvendégeink közül az egyik leggyakoribb partimadárfaj. Első, 1993-as megfigyelése óta viszonylag rendszeresen jelenik meg hazánkban egy-egy példány. Sokszor más partimadarak társaságában lehet megfigyelni. Tovább...

Rendszeres átvonuló, megfigyelésére főleg március és május, valamint június és november között van esély, de néhány példány rendszeresen át is telel csatornák és források közelében. Folyók és patakok mentén, árasztásokon, belvizeken, halastavakon lehet megfigyelni magányos egyedeket, kisebb csapatokat. Európa nyugati és déli területein, valamint Afrikában telel a madarak zöme. Tovább...

A hegyvidéki laza talajú, láp- és mocsárerdők kisszámú fészkelője. Vonuláskor nagyobb számban figyelhető meg, főleg március és április, valamint szeptember és október között, ilyenkor a legkülönbözőbb erdőtípusokban, sőt akár városi környezetben is előfordulhat. Tovább...

Kisszámú, de rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. Leginkább leeresztett halastavakon, szikes tavakon, folyami zátonyokon lehet megfigyelni, legtöbbször más partfutók vegyes csapataihoz csatlakozva. Európai állománya stabil, nálunk ritkaságából kifolyólag természetvédelmi jelentősége csekély. A nálunk megjelenő egyedek más partfutókhoz hasonlóan vizes élőhelyeinken megfelelő körülményeket találnak megpihenésükhöz, táplálkozásra is van lehetőségük. Tovább...

Gyakori őszi és tavaszi átvonuló. Szikes tavakon, leeresztett halastavakon, ülepítőkön, árasztásokon lehet megfigyelni. Átnyaralása is előfordul. Európai állománya csökken, a hazánkon átvonuló madarak számára védett területeink és halastavaink megfelelő táplálkozó- és pihenőhelyet biztosítanak. A telet Európa nyugati és déli részén és Afrikában töltik.

Élőhelye, költése:

Eurázsia északi részén költ. Tovább...

A Kárpát-medencében a leggyakoribb partfutó, hazánkban rendszeres nagyszámú tavaszi és őszi átvonuló. Lecsapolt halastavakon, szikes tavakon, elöntéseken és zátonyokon lehet megfigyelni akár ezres csapatait. Időnként kisebb csapatai át is nyaralnak. Európai állományát sérülékenynek tartják. Az átvonuló madarak hazánkban megfelelő pihenő- és táplálkozóhelyeket találnak, védelmük külön intézkedést nem igényel. Tovább...

Rendkívül ritka amerikai kóborló, mindössze három alkalommal észlelték Magyarországon, Európa többi részén is ritka. Nagyon nehéz elkülöníteni a közeli rokon rövidcsőrű cankógodától, aminek még nincs hazai adata. Tovább...

Amerikai kóborló, Magyarországon egy alkalommal figyelték meg 2007-ben, Nagyiván határában. Más észak-amerikai kóborlókhoz hasonlóan olyan kis számban jelentkezik hazánkban, hogy természetvédelmi szempontból nem jelentős faj Magyarországon.

Élőhelye, költése:

Észak-Amerika nyílt préri területein költ, télre Dél-Amerikába vonul. Kisebb kolóniákban fészkel, a tojó négy tojást rak. Tovább...

Korábban ritkább átvonuló volt, manapság rendszeres, de kisszámú madárvendégünk. Augusztus és október, valamint április és június között lehet megfigyelni magányos egyedeit, kisebb csapatait, sokszor más partimadarak társaságában, főleg növényzettől mentes, iszapos területeken. Hosszú távú vonuló, a telet Dél-Európa és Afrika partjain tölti, a keleti madarak Délkelet-Ázsiában, Ausztráliában és Új-Zélandon telelnek. Tovább...

Rendkívül ritka kóborló Magyarországon, mindössze két hazai adata van, 2002-ben a Hortobágyon, 2005-ben Apajon figyeltek meg egy példányt. A nálunk megjelenő egyedek dél-amerikai telelőhelyük helyett érkeznek hazánkba. Más ritka partfutókhoz hasonlóan csekély a természetvédelmi jelentősége. Tovább...

Viszonylag kisszámú átvonuló, július és szeptember között, tavasszal márciusban és áprilisban, főleg a Tiszántúlon lehet megfigyelni. Előfordulnak átnyaraló példányok is. Európai állománya stabil, hazánkban az átvonuló csapatok megpihenhetnek és táplálkozhatnak az egyéb partimadarak számára is fenntartott vizes élőhelyeken. A faj védelme érdekében Magyarországnak speciális feladata nincs. Tovább...

Mint a neve is mutatja, a sárszalonkához hasonló madár, de annál valamivel kisebb, csőre rövidebb, színe is kissé eltérő. Kisszámú, de rendszeres átvonuló ősszel és tavasszal, egyes példányok megkísérlik az áttelelést is. Mocsárréteken, leeresztett halastavakon, belvizeken és árasztásokon lehet megfigyelni. Nyugat- és Dél-Európában, Észak-Afrikában, a Közel-Keleten, Indiában és Délkelet-Ázsiában telel. Tovább...

Rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló. Leeresztett halastavakon, szikes tavakon, árasztásokon, ülepítőkön lehet megfigyelni. Európai állománya stabil, mivel többnyire a tengerpartokon vonul, továbbra sem valószínű, hogy nagyobb számban jelenik meg hazánkban. Tovább...

A vékonycsőrű víztaposónál sokkal ritkább madárvendég, főleg halastavakon, szikeseken, természetes tavakon, ülepítőkön, egyesével lehet megfigyelni, megjelenésére a jövőben is számítani lehet. Tovább...

Nedves mocsárréteinken, szikes legelőkön, az adott év vízviszonyainak függvényében költ. A mocsarak lecsapolása, a nedves rétek feltörése nem kedvezett a faj hazai állományának, de a természetvédelmi területek megfelelő kezelése hozzájárulhat nagyobb számú megtelepedéséhez. Vonuláskor, február és április, valamint augusztus és november között országszerte megfigyelhető, de legnagyobb csapatai az Alföldön jelennek meg. Tovább...

A legnagyobb partimadár. Jellegzetes hangját sokszor hallatja, népi neve szélkiáltó. Magyarországon csak kis számban fészkel, turjánvidékeken, vizenyős réteken, lápokon költ. Jelentős számban vonul át az Alföldön február és április, valamint augusztus és november között. Átnyaraló és áttelelő madarak is akadnak. Hazai állományának védelme csak jellegzetes költőhelyei, a turjánosok védelmével biztosítható, ugyanez mondható el Európai populációjáról is, ami enyhe csökkenést mutat. Tovább...

Jóval kisebb számban vonul át hazánkon, mint a sárszalonka, mocsárréteken, árasztásokon, rizsföldeken, csapolásokon lehet megfigyelni az augusztus és október, valamint április és május közötti időszakban. Európában a sérülékeny fajok közé tartozik. Magyarországon ritkaságából kifolyólag nincs természetvédelmi jelentősége. A vizes élőhelyek általános védelme hozzájárulhat, hogy nagyobb mennyiségben pihenjen meg hazánkban. Tovább...

A változatos színekben pompázó nászruhás hímek dürgése a madárvilág egyik leglátványosabb jelensége. A hímek csak a párzási időszak végéig viselik a nyakuk körül lévő tollpajzsot. Nagy számban vonul át hazánkon ősszel és tavasszal, legnagyobb eséllyel február és május, valamint július és november között lehet megfigyelni árasztásokon, vizenyős gyepeken, halastavakon. Átnyaralása és áttelelése is előfordul, néhány esetben költését is dokumentálták. Tovább...

Hazai szikes rétjeink, mocsárrétjeink egyetlen fészkelő cankófaja. A megtelepedésére alkalmas nedves élőhelyek kiszáradása, lecsapolása, nem megfelelő mértékű legeltetése okozza a faj visszaszorulását. Tavasszal és ősszel gyakori átvonuló, a hazai fészkelők sokszor már júliusban elhagyják az országot. A telet a mediterrán térségben, kisebb számban Afrikában töltik.

Élőhelye, költése:

Öt alfaja Eurázsia jelentős részén előfordul. Tovább...

Rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, nagyobb csapatait is meg lehet figyelni szikes tavakon, nedves réteken, árasztásokon, belvízfoltokon, halastavakon. Átnyaraló példányok is előfordulnak. Megfigyelésére a március és május, valamint a június és október közötti időszakok a legalkalmasabbak. Egyes madarak Dél-Európában és Észak-Afrikában telelnek, de az állomány zöme a Szaharán túlra vonul. Tovább...

Nagyon ritka kóborló, néhány példány időnként eljut Európába az amerikai kontinensről. Hazánkban három alkalommal figyelték meg egy-egy példányát. A vonuló példányok akár a Tűzföldig is eljuthatnak, néhány egyed azonban eltéved, így jut el Európába. Rendszeresebb hazai megjelenésére nem kell számítanunk. Tovább...

Rendszeres, de kisszámú őszi, szórványos tavaszi átvonuló. Megfigyelésére május, augusztus és szeptember hónapokban van a legnagyobb esély, főleg szikes tavakon, leeresztett halastavakon, ülepítőkön látható, leginkább az ország keleti részében. Sokszor más partfutókhoz csatlakozik. Európai állománya sérülékeny, de hazánk szerepe a faj védelmében elhanyagolható szórványos megjelenése okán. A többi partimadár számára előnyös területhasználat a sárjáró számára is elegendő intézkedés. Tovább...

Nagy testű partfutó, rendszeres, de kisszámú átvonuló, sokszor egyesével, vagy kis csapatban társul más partimadarakhoz. Főleg leeresztett halastavakon, szikes tavakon lehet megfigyelni, legtöbb adata a Hortobágyról származik. Tovább...

Rendszeres tavaszi és őszi átvonuló. A XX. század első felében jóval gyakoribb volt. Sokszor már júliusban megjelenik hazánkban, de még októberben is előfordul. Tavasszal a vonuló madarak zöme májusban vonul át hazánkon. Kisebb csapatokat szikes tavakon, leeresztett halastavakon lehet megfigyelni, sokszor más partfutók társaságában. A telet a madarak zöme Afrikában tölti. Tovább...

A három sárszalonkafaj közül ez az egy fészkel hazánkban. A nagyobb összefüggő, de változatos vizes élőhelyeken költ. A vízrendezések, lecsapolások nagyon lecsökkentették számát. Bár európai állománya stabil, a lápok és mocsarak eltűnése, kiszáradása hazánkban sokhelyütt a faj eltűnésével járt. Ezek revitalizációja ismét fészkelésre alkalmas élőhelyeket eredményezhet hazánkban a vizes élőhelyekhez kötődő madárfajok számára. Vonuló, a telet Európa nyugati és déli részén tölti. Tovább...

Rendszeres tavaszi és őszi átvonuló, csak ritkán alkot nagyobb csapatokat. Halastavakon, szikeseken, árasztásokon, zátonyokon lehet megfigyelni. Európai állománya stabil, a hazánkon átvonuló madarak természetes vizeinken és halastavainkon megfelelő táplálkozó- és pihenőhelyeket találnak. Tovább...

Rendszeres, de kisszámú átvonuló, régebben költött is Magyarországon, az utolsó fészkelését 1958-ban dokumentálták. Átvonuló példányait március és május, valamint július és szeptember között lehet megfigyelni. Kisebb csapatok át is nyaralhatnak. Védett vizeink természetes állapotának fenntartása mellett reménykedhetünk, hogy a faj ismét költ majd hazánkban. Tovább...

Rendszeres átvonuló, de a hozzá hasonló apró partfutónál jóval kisebb számban jelenik meg hazánkban. Ritkán lehet nagyobb csapatait megfigyelni, jellemezően magányosan, vagy kisebb csapatokban csatlakozik más partfutókhoz. Július és október, valamint április és június között, főleg lecsapolt halastavakon, szennyvízülepítőkön, szikes tavakon, kopár szárazulatokon fordul elő. Tovább...

Ez a jellegzetes csőrű partimadár rendszeres, de kisszámú tavaszi és őszi átvonuló, évente néhány alaklommal figyelik meg általában magányos példányát. Megfigyeléseinek zöme lecsapolt halastavakról, ülepítőkről származik. A faj védelme hazánkban nem igényel speciális természetvédelmi intézkedést.

Élőhelye, költése:

Az állomány legnagyobb része Szibériában fészkel, de a XX. Tovább...

Mint neve is mutatja a többi partfutónál nyúlánkabb, testarányai kissé a gólyatöcsére emlékeztetnek. Európában ritka kóborló, Magyarországon egy alkalommal, 2006-ban figyeltek meg egy nászruhás példányt Hajdúszoboszló határában. A madarak többsége Dél-Amerikában telel, néhány példány azonban rendszeresen eljut Európa nyugati részére. Tovább...

Az amerikai partimadarak közül leggyakrabban lehet hazánkban megfigyelni, 2 példányt meg is gyűrűztek. A legtöbb megfigyelés szeptemberben és októberben történt. A Fertőn, a Hortobágyon és a Kiskunságban fordult elő legtöbbször. Tovább...

Eurázsia, és sajnos a világ egyik legritkább madárfaja, amelynek mára talán már nem maradt fenn életképes populációja. Az utóbbi évtizedekben néhány alkalommal figyelték meg hazánkban, utoljára 2001-ben, amely egyben utolsó bizonyított világmegfigyelése is a vékonycsőrű pólingnak! Fészkelő-, vonulási pihenő- és észak-afrikai, közel-keleti telelőhelyeinek fokozott védelme egyaránt elengedhetetlen a faj védelme szempontjából. Tovább...

A három víztaposófaj közül a leggyakoribb, rendszeres, de kisszámú őszi és szórványos tavaszi átvonuló. Főleg leeresztett halastavakon, ülepítőkön, szikes tavakon lehet megfigyelni legtöbbször magányos példányait. Európai állománya stabil, a hazánkba érkező madarak vizes élőhelyeinken táplálkozásra és pihenésre alkalmas feltételeket találnak.

Élőhelye, költése:

Az északi sarkköri területeken költ édesvizű tavak és más állóvizek mentén. Tovább...

Egész kontinesünkön rendkívül ritka amerikai kóborló, hazánkban 2005-ben, 2007-ben és 2011-ben figyelték meg. A faj néhány egyede időről időre dél-amerikai telelőhelye helyett vetődik el Európa nyugati partjaihoz, főleg a Brit-szigetekre.

Élőhelye, költése:

Észak-Amerika nyugati részén költ. Sós tavakon és tengeröblökben lehet legnagyobb számban megfigyelni. A nemek szerepe felcserélődött, a tojók mind színben, mind méretben felülmúlják a hímeket. Tovább...