Rendkívül ritka kóborló, a három keselyűfaj közül ezt figyelték meg legkevesebb alkalommal. Európából szinte teljesen kipusztult, de Spanyolországban sikeresen stabilizálták az állományt, amely növekedőben van. A hazánkban felbukkanó egyedek kíméletén túl nem igényel speciális intézkedést. Tovább...

A kányák legszembetűnőbb ismertetőjegye villás farkuk, de a frissen kirepült példányoknál ez még csak alig látható. A barna kánya a nagy folyók mentén elterülő ártéri puha- és keményfa ligeterdők jellegzetes fészkelő madara. Hazai fészkelő állománya 1960-1980 között drasztikusan lecsökkent. Azóta lassú erősödés figyelhető meg, állománya napjainkra stabilizálódott. Sajnos nem ismerjük a csökkenés és a megerősödés pontos okát sem. Tovább...

A faj állománya az 1970-es években nagyon megfogyatkozott. A dúvadirtás szabályainak szigorodása kedvezően hatott a fészkelő párok számára. A kedvező helyzet megőrzéséhez a vadászati és természetvédelmi szakemberek együttműködésére van szükség. Vonuló madár, április és október között tartózkodik hazánkban. Tovább...

Közepes méretű, sötét színű sas. A hazánkban költő párok száma lassan csökken. A fészkelésre alkalmas erdők védelmével, a fészkek zavartalanságának biztosításával, valamint tipikus táplálkozóhelyeinek megfelelő hasznosításával a hazai állomány remélhetőleg stabilizálható. Vonuló madár, a telet Afrika Szaharán túli részén tölti. Tovább...

Táplálékspecialista ragadozómadarunk, mely a felületes szemlélők számára nagyon emlékeztet a gyakoribb egerészölyvre, de röptében is feltűnik nyúlánkabb termete, hosszabb és kecsesebb szárnya, farka, illetve feje. Nálunk április és szeptember között figyelhető meg. A telet Afrika trópusi területein tölti. Tovább...

Hazánkban ritka kóborló, de egykor a Kárpátokban is fészkelt. Mint minden keselyűfaj, a dögkeselyű európai állománya is összeomlott az elmúlt évszázadokban. Ebben nagy szerepe volt a madarak célzott pusztítása mellett annak, hogy higiéniai és járványügyi okokból nem hagyhatták a pásztorok temetetlenül az állati hullákat. A XX. században végül a vegyszerek és az állatokban felgyülemlő gyógyszerek sok madár mérgezését okozták. Tovább...

Magyarországon a leggyakoribb ragadozómadár. Mindenki ismeri az autópályák vadkerítéseinek oszlopairól, bár sokan tévesen sasnak gondolják. A vadászok részéről felmerült az igény, hogy ismét vadászható faj legyen. Tovább...

A Magyarországon előforduló keselyűk közül ezt a fajt lehet legtöbbször megfigyelni, főleg a nyári és őszi időszakban. Hozzánk legközelebb a horvátországi Cres szigetén van jelentős állománya. Innen fiatal, kóborló példányai elvetődhetnek Magyarországra is. Az itteni keselyűvédelemi programban magyar szervezetek is részt vesznek. A többi keselyűfajhoz hasonlóan a XX. században drasztikusan lecsökkent az állománya. Tovább...

A négy rétihéja közül ez a faj kerül legritkábban szem elé Magyarországon. Mivel a kékes, a hamvas és a fakó rétihéja tojók csak alapos megfigyelés során különíthetők el egymástól, sok példányt félrehatároznak. Minden évben kis számban átvonul Magyarországon, megfigyelésére leginkább augusztus és október között, valamint márciusban és áprilisban, leginkább az Alföld keleti részén lehet számítani. Tovább...

A békászó sast helyettesíti Európa keleti részén, attól valamivel nagyobb. Magyarországon tavasszal és ősszel vonul át. Néhány példány rendszeresen nálunk telel, ezek évről évre visszatérnek ugyanarra a vidékre (Kis-Balaton, hortobágyi Elepi-halastavak, Nyirkai-hany). Vonuló madár a telet főleg Ázsia déli részén tölti. Tovább...

A tundra és erdős-tundra övben helyettesíti az egerészölyvet. Magyarországra telente érkezik, főleg az alföldi nyílt térségek vendége. Évente változó számban telel nálunk. A hozzánk látogató madarak kíméletén kívül a faj nem igényel különösebb védelmi intézkedést. Pockokban gazdag területeken T-fákkal kedvezni lehet az ölyveknek és más ragadozómadaraknak. Tovább...

A három nagyon hasonló faj közül (fakó-, kékes-, hamvas rétihéja) csak ez a faj költ Magyarországon is. A hazai állomány nem túl nagy, s évről évre kis mértékben ingadozik. A magyar természetvédelem fontos feladata a nedves rétek védetté nyilvánítása, az ottani gazdálkodás szabályozása, az ott fészkelő madarak igényeinek figyelembevételével. Tovább...

Igazi erdei ragadozó, merész madár, akár nála nagyobb állatokat is elejt. Ezt használják ki a solymászok is, mivel megfelelő idomítással kiváló vadászmadár nevelhető belőle, az erre a célra tartott madarak beszerzése és tartása természetesen engedélyhez kötött. A tojók jelentősen nagyobbak a hímeknél. A ragadozómadarak közül ennek a fajnak a legellentmondásosabb a megítélése a vadászok részéről. Tovább...

Mediterrán elterjedésű, Európa-szerte csökkenő állományú, ritka sasfaj. Egy hitelesített megfigyelési adata van Magyarországról, 1906-ból, Kajtorszentivánról, a bizonyítópéldány sajnos 1945-ben megsemmisült. Közepes méretű sas, amely állandó, költőhelyéhez ragaszkodik, a fiatalok is csak kis távolságokat tesznek meg. Tovább...

Apró madarak elejtésére specializálódott ragadozó, városi környezetben is költ. A két nem közötti méretkülönbség kifejezett, a tojók nagyobbak. Magyarországon általánosan elterjedt faj. A hazai állomány állandó, télen észak-európai madarak is érkeznek hozzánk.

Élőhelye, költése:

Eurázsiában és Észak-Afrikában él. Kedveli az olyan erdőket, ahol nyílt vagy cserjés részek is találhatók. Tovább...

Gyakori téli vendég és átvonuló. Főleg nyílt gyepek, mezőgazdasági területek felett figyelhető meg október és április között. Ritkán néhány példány át is nyaralhat, sőt, a XX. század elején néhány pár költött is Magyarországon. Éjszakázóhelyeken csapatosan is megfigyelhető. A nálunk telelők létszáma néhány ezerre tehető. Tovább...

Hazánk ritka fészkelője, a költőpárok száma – többek közt az élőhelyének kedvezőtlen változása miatt – valószínűleg lassan csökken. Magyarországon elsősorban középhegységi költőfaj, de létezik egy néhány párból álló síkvidéki állománya a Kiskunságban is. Előszeretettel fészkel olyan erdőállományokban, melyek déli kitettségű oldalak, nyílt területek közelében vannak, de akár több tíz kilométerre is eljár zsákmányért. Tovább...

Ez a karvalyhoz nagyon hasonló madár hazánkban alkalmi fészkelő faj és nagyon ritka átvonuló. A múlt század közepén még költött a Debreceni Nagyerdőben és Sarkad környékén is. Azóta csak szórványosan telepszik meg egy-egy pár. Legutóbb 2009-ben fészkelt hazánkban bizonyítottan. Felbukkanására inkább az ország keleti részében lehet számítani. Tovább...

A parlagi sas a magyar természetvédelem egyik kiemelten fontos madara. A Kárpát-medencében lévő állomány a faj elterjedésének nyugati határán található. Mivel világállománya csökken, a Szlovákiával közös hazai állomány pedig növekszik, a fajvédelmi munkában hazánknak kiemelt szerepe van. A természetvédelmi munkáknak köszönhetően az elmúlt 30 év alatt az állomány megtízszereződött. Kiemelten fontos a hazai állomány megőrzése az európai populáció szempontjából. Tovább...

Egy nagy, hosszabb szárnyú, világos színű egerészölyvre hasonlít, kissé sasszerű, német neve is „sasölyv” jelentésű. Európai elterjedésének nyugati határárát Magyarországon éri el. Első hazai költését 1992-ben bizonyították a Hortobágyon, azóta kisszámú, de rendszeres fészkelő. Mivel nagyon kis egyedszámban él Magyarországon, a magányos egyedek nem mindig találnak párt fajtársaik közül, ilyenkor egerészölyvvel állnak párba. Tovább...

Ritka tavaszi és őszi átvonuló, illetve nyári kóborló. Megfigyelésére leginkább az Alföldön, azon belül főleg a Hortobágyon van esély. Mivel hazánk nem játszik jelentős szerepet vonulásában az itt megjelenő egyedek kíméletén túl nincs szükség speciális természetvédelmi feladatokra. 2003-ban sikerült meggyógyítani egy mérgezetten talált egyedét. Tovább...

A legnagyobb európai sas. Kontinensünk állománya élőhelyeinek elvesztése és a mérgezések miatt a ’70-es években kritikus pontot ért el. Hazai populációja azóta folyamatosan nő. A rétisas a zavarásra és a környezet állapotára érzékeny faj, védelme ezért a magyar természetvédelem kiemelt feladata. Élőhelyeinek védelme, más kevésbé látványos fajok oltalmához is hozzájárul. Állományát fészkelő- és táplálkozó területeinek zavarása, valamint megszűnése veszélyezteti leginkább. Tovább...

A Zemplénben költ néhány pár, egyébként inkább nyár végi kóborlóként, téli vendégként találkozhatunk vele. A magyarországi állomány a ’80-as években kezdett kialakulni, további növekedése várható, bár ez elsősorban a környező országokban élő populációk helyzetétől függ. A fészkek közelében az erdészeti munkákat a pár nyugalma érdekében korlátozni kell. Az öreg madarak egész évben a revírjük környékén maradnak, a fiatalok kóborolnak. Tovább...

Rejtett életmódú kistermetű sas, amely mindig kisszámú fészkelő volt Magyarországon. Utolsó bizonyított költése a ’80-as években a Bükkből és Pilisből volt ismert, ennek ellenére nem zárható ki, hogy van Magyarországon ismeretlen költőpár. Ritka átvonuló és kóborló. Két színváltozata van. Nálunk legtöbbször a világos változatot kerül a megfigyelők szeme elé, mert a sötét színváltozatot nehéz elkülöníteni a többi hazai ragadozómadárfajtól. Tovább...

Hazai állománya az 1970-es évek elejére összeomlott. Legfontosabb költőterületén – Nyugat­-Európában – megvalósított védelmi intézkedések eredményeként állománya megerősödött. Minden bizonnyal ennek hatására az 1990-es években újra megjelent Magyarországon, mint fészkelő madár. Az első párok a Dél-Dunántúlon ártéri erdőkben telepedtek meg. Azóta már a Kisalföldön és a Duna mentén is fészkel néhány pár. Tovább...