A kisebb testű varjúfélék közé tartozik. Kedveli az ember közelségét, gyakran épületek zugaiban fészkel és a nagyvárosokban akár az emberek között a teljesen fátlan utcákon is szívesen mozog. Összeurópai állománya stabil, a hazai viszont csökken, mivel fészkelési szokásai miatt részben a vetési varjúra utalt. Városi környezetben az ubanizálódó nyestek és dolmányos varjak feltehetően negatívan befolyásolják költési sikerét. A hazai állomány részben vonuló, északkeletről télen sok madár érkezik a nagy varjúcsapatokkal is. Kéményekben, üregekben is megtelepedhet, nagyméretű odúkkal és vércse-költőládákkal megtelepíthető. A vetési varjú hazai állományának stabilizálása, az extenzív mezőgazdaság támogatása, valamint jogi védelme elengedhetetlen ahhoz, hogy ne csökkenjen tovább állománya.

Élőhelye, költése:

Eurázsia jelentős részén és Észak-Afrikában elterjedt faj. Magyarországon főleg sík- és dombvidéken költ, jórészt az emberi településekhez kötötten. Városi környezetben épületek zugaiban, öreg platánok odúiban, tornyokban, padlásokon fészkel. Mezőgazdasági területek mentén varjútelepeken, idős fák odvaiban és mesterséges odúkban, költőládákban is megtelepszik. A tojó 4-6 tojást rak, a kotlásban a hím nem vesz részt, de a tojóról gondoskodik. A kotlási idő 17-18 nap, a fiókák között jelentős kor és méretkülönbség lehet. A fiókák nevelését a két szülő közösen végzi, a fiatalok egy hónapos koruk körül hagyják el a fészket, de még sokáig szüleikkel tartanak. Főleg rovarokkal és más gerinctelenekkel, kisemlősökkel és tojással táplálkozik, a városokban sok ételmaradékot is fogyaszthat.