Ékfarkú halfarkas (Stercorarius parasiticus)

Rendszeres átvonuló, de mindig csak kis számban jelentkezik hazánkban. Főleg nagyobb természetes vizeink és halastavaink mentén jelenik meg, többnyire egyesével. A megfigyelések zöme nyár végéről és az őszi időszakból származik. A telet a trópusi tengereken tölti. Tovább...

Nagy halfarkas (Stercorarius skua)

Hazánkban ritka kóborló, megfigyelésére a legnagyobb esély az őszi időszakban van, nagyobb folyóink, természetes- és mesterséges tavaink mentén. A telet többnyire a nyílt tengeren kóborolva tölti. Európai állománya helyenként növekszik.

Élőhelye, költése:

Eredetileg Izlandon, a Shetland- és a Feröer-szigeteken fészkelt, de fokozatosan terjed az észak-atlanti térségben. Telepesen költ, egyszerű fészkébe a tojó 1-2 tojást rak. Tovább...

Nyílfarkú halfarkas (Stercorarius longicaudus)

Hazánkban a legritkábban előforduló halfarkasfaj, augusztus és szeptember hónapokban figyelték meg legtöbbször. Főleg nagyobb vízfelületek mentén lehet vele találkozni. A madarak többsége az Egyenlítőn túli tengereken telel. Európai állománya stabil, nálunk nincs komolyabb természetvédelmi jelentősége, speciális intézkedést nem igényel.

Élőhelye, költése:

Eurázsia és Amerika sarkvidéki, nedves tundrai területein költ. Tovább...

Szélesfarkú halfarkas (Stercorarius pomarinus)

A halfarkasok alapvetően tengeri madarak, amelyek időnként mégis megjelennek a szárazföld belsejében. Főleg az őszi időszakban fordul elő, folyóink, tavaink és halastavaink mentén. 1999-ben inváziója volt, 21 példányt figyeltek meg az őszi időszakban. A telet a trópusi tengereken tölti. Tovább...