Búbospacsirta (Galerida cristata)

Jellegzetes pacsirtafajunk, mely a fejtetején található felmereszthető, csúcsos tolldíszről kapta nevét. Tavasztól őszig állati eredetű táplálékot fogyasztanak, többnyire rovarokat, míg télen növényeket, legtöbbször gyommagvakat. A hazai állománya állandó, míg a nyugat-európai populációk kis távolságokra vonulhatnak. Tovább...

Erdei pacsirta (Lullula arborea)

Legszebb hangú pacsirtánk, melyről érdekes latin nevét is kapta. Rövid távú vonuló, sokszor még a hó elolvadása előtt visszatér költőhelyére. Itt dalával rögtön kihirdeti fészkelőhelyének határait. Nyáron szinte kizárólag rovarokkal táplálkozik, télen pedig elsősorban növényi eredetű táplálékot, gyommagvakat fogyasztanak.

Élőhelye, költése:

Szinte egész Európában elterjedt. Tovább...

Havasi fülespacsirta (Eremophila alpestris)

Kicsi, de jellegzetes fekete tollbóbitájáról kapta magyar nevét ez a többi hazai pacsirtánál dekoratívabb tollazattal rendelkező faj. Nyáron az állati eredetű táplálékok (rovarok, csigák, férgek) dominálnak táplálkozásában, míg télen gyommagvakat, rovarok maradványait, pókokat fogyaszt. Tovább...

Kalandrapacsirta (Melanocorypha calandra)

Hazánk ritka madárvendége, Magyarországon mindössze öt előfordulás bizonyítja jelenlétét. Ormos csőre rendkívül erőteljes. Növényi és állati táplálékot egyaránt fogyaszt. Az állomány nagy része állandó, de egyes populációi vonulnak.

Élőhelye, költése:

Költőhelye hazánktól délebbi területekre esik. Hozzánk legközelebb a Földközi-tenger mentél él. Tovább...

Mezei pacsirta (Alauda arvensis)

Pusztáink legjellegzetesebb madara rövidtávú vonuló, csak az igazi tél beálltával repül kissé délebbre, de áttelelő példányaival is rendszeresen találkozhatunk. Legtöbbször a talajon tartózkodik, csak a hangja utal jelenlétére. Nászrepülésekor a hím és a tojó néhány méter magasságban kergetőzik, majd ismét a földre szállnak. A fészkelőterület kiválasztása után a hím nagy magasságokba emelkedve, folyamatosan énekelve hirdeti ki a pár költőhelyét. Tovább...

Szikipacsirta (Calandrella brachydactyla)

A Hortobágyon a közelmúltig néhány párból álló, elszigetelt populációja élt, de ez a fészkelőhelye lassan felszámolódott. Jelenleg Újfehértó határában ismert kis kiterjedésű költőterülete. Tápláléka meglehetősen sokrétű. Költési időben rovarokat, pókokat, csigákat és növényi táplálékot egyaránt fogyaszt. A szántóföldeken fészkelők több gyommagvat esznek, és ez igaz a telelő madarakra is. Sokat mozog a földön, ilyenkor kis termete miatt nehezen lehet észrevenni. Tovább...