Életmódja és táplálkozása meglehetősen hasonlít a fekete rigóéhoz. Táplálékát elsősorban giliszták és csigák képezik, de hernyókat, lószúnyogokat és egyéb rovarokat is zsákmányol. Ősszel főként gyümölcsöket, bogyókat fogyaszt. Rövidtávú vonuló, a hazai állomány a telet a mediterráneumban, elsősorban Olaszországban tölti, de minden télen találkozhatunk néhány áttelelő példánnyal, melyek sokszor lakott területek közelébe húzódnak, rendszerint más rigófajok társaságában.

Élőhelye, költése:

Eurázsiai elterjedésű faj. Gyakori költőfajunk, parkokban, kertekben egyaránt költhet, de elsősorban a sűrű aljnövényzetű elegyes erdőket kedveli. Hazánkban mindenütt előfordul, de a domb- és hegyvidékeken a leggyakoribb. A fekete rigóhoz hasonlóan betelepítették Ausztráliába és Új-Zélandra is. Évente kétszer költ, de a fiókák nagyarányú pusztulása miatt sok a pótköltés. Leginkább fenyőfákon, vagy sűrű bokrokon fészkel. 3-6 tojását fűszálakból és vékony gallyakból álló, nyállal kevert pudvás fazúzalékkal kitapasztott fészkébe rakja. Tojásai élénk kékeszöld színűek, melyeken semmiféle mintázat nem látható. Ez a bélyeg jól elkülöníti a halvány foltokkal tarkított fekete rigó tojásaitól. Éneke egészen egyedi: változatos strófáit minden esetben kétszer-háromszor megismétli, emiatt kezdő madarászok is könnyen felismerhetik.