Magyarországon kisszámú fészkelő, az 1980-as években jelent meg költőfajként, előtte csak kóborló egyedeit figyelték meg. Mára országszerte regisztrálták költését a jelentősebb vizes élőhelyeken. Vonuláskor nagy csapatai is megjelenhetnek halastavakon, természetes vizeken. Európai állománya stabilnak tűnik, bizonyos helyeken megritkult, míg máshol megtelepedett. Hazánkban állandósult állományának megőrzése a védett területek megfelelő kezelésével és a halastavak természetvédelmi célokat is figyelembe vevő hasznosításával megoldható. Ehhez persze nélkülözhetetlen a faj védett státuszának további megőrzése. Hazánkban egész évben megfigyelhető, legnagyobb számban vonulási időben lehet vele találkozni. A telet nagyrészt a Földközi-tenger mentén tölti, de tradicionális telelőhelye van a Bodeni-tavon is.

Élőhelye, költése:

Eurázsia mérsékelt-övi területein él, Magyarországon a természetes, jó állapotú vizeket és a kiterjedt halastavakat részesíti előnyben. Fészkét a nyílt víz és a növényzet határán alakítja ki. Az üstökösréce a közeli rokon peposzaka récéhez hasonlóan gyakran elhelyez egy-egy tojást más récefélék fészkébe is, saját fészekaljának megsemmisülése esetén így esélye van arra, hogy néhány utódja mégis felcseperedjen. Emellett 6-12 tojáson el is kotlik. A fiókák 26-28 nap alatt kelnek ki. A tojó más récefélékhez hasonlóan gondoskodik utódairól, vezeti, védelmezi és melegíti őket. Táplálkozási szokásait tekintve átmenetet képez az úszó- és bukórécék között. Főleg növényi eredetű táplálékot fogyaszt, de rovarokat, csigákat, ikrát is eszik.

Hím üstökösréce

Tojó üstökösréce