A dankasirály után a második legnagyobb számban fészkelő sirályfaj hazánkban. Először 1940-ben költött a Rétszilasi-halastavakon, azóta állománya lassan növekszik. Mostanra a jelentősebb vizes élőhelyek környékén több helyen is megtalálhatók telepei. Átvonulóként tavasszal március és május, ősszel július és október között lehet megfigyelni. A költőpárok legnagyobb része védett területen lévő dankasirálytelephez csatlakozik, ezek nyugalmának biztosítása elengedhetetlen a sikeres költésekhez. 1994-től sok fiókát gyűrűztek meg színes jelölőgyűrűvel, innen tudjuk, hogy az európai tengerpartokon telel.

Élőhelye, költése:

Eredetileg a Fekete-tenger partvidékén költött, az 1970-es évek óta azonban Európa tengerpartjai mentén elterjedt, sőt a kontinens belsejében lévő sirálytelepeken is megjelent. Telepesen fészkel, többnyire tengerpartok, folyódelták, lagúnák, tavak és mocsarak mellett. A fészek egy mélyedés a talajon, melyet tollakkal, növényi szálakkal bélel. A tojó 2-3 tojást rak, a kotlást a két szülő felváltva végzi. A kotlási idő 23-25 nap. Kikelésük után nem sokkal a fiókák a fészek közelében elrejtőznek, 35-40 naposan már repülni is tudnak. Mindkét szülő eteti őket felöklendezett táplálékkal. Rovarokkal, rákokkal, puhatestűekkel, halakkal táplálkozik. Meg figyelhető amint mezőgazdasági gépek által kiforgatott rovarokat szedeget, de a levegőben is vadászik.

Kifejlett szerecsensirály

Fiatal szerecsensirály