A legnagyobb testű vadlúdfaj Európában, az amerikai kontinensről telepítették be, mára önfenntartó állományai alakultak ki az északi országokban. Hazánkban csak ritkán lehet megfigyelni egy-egy példányát, ezekről nehéz megállapítani, hogy az elvadult állományból származnak, vagy madárparkokból, állatparkból szökött példányok. Időnként a korábban csak alfaji szinten elkülönített kis kanadai lúd feltehetően fogságból szökött egyedeit is meg lehet figyelni Magyarországon. Európai állománya növekszik, az észak-euróapai madarak vonulási szokásai most vannak kialakulóban. Mint invazív, gyorsan terjedő, nem őshonos faj természetvédelmi szempontból nem kívánatos hazai elterjedése. Vadászhatóvá tételét tervezik, ritkasága miatt azonban kevés a vadgazdálkodási jelentősége. A többi sötét színű, gyakoribb és védett vadlúddal esetleg összetéveszthetik a kevésbé jó fajismerettel rendelkező megfigyelők.
Élőhelye, költése:
Észak-Amerika tundráin és füves pusztáin költ, az ember természetátalakító tevékenységének köszönhetően déli irányba terjed. Nagy-Britanniába, Skandináviába és Új-Zélandra betelepítették. Fészkét a víz közelében építi, a tojó pehelytollaival béleli. Tojásainak száma 4-8, a kotlási idő 25-28 nap. A fészekhagyó fiókákat a két szülő közösen vezeti, szükség esetén bátran védelmezi. Növényevő, a vízparton legel, esetenként a vízben tótágast állva vízinövényeket tépked.