A szalamandrákat és gőtéket testfelépítésük miatt könnyen hüllőnek gondolhatnánk, de valójában ők a „farkos kétéltűek” közé tartoznak. Életük egy részét a szárazföldön töltik, szaporodásuk azonban vízhez kötött, utódaik kezdetben kopoltyúval lélegeznek.
A madárbarátokat a tél folyamán lázban tartó vendégek lassan elfogynak hazánkból, de sorra érkeznek vissza fészkelő vándormadaraink.
Telente olykor tömegesen figyelhetünk meg - főként hársfák törzsén - messziről csillogó foltokat. Közelebbről szemlélve kiderül, hogy ezek telelő rovarok sokezres csoportjai.
Közismert, hogy vannak olyan állatok, amelyek téli és nyári bundája, tollazata között jelentős színbeli különbség van. Ilyen például a fátlan tundrákon élő sarki róka vagy az alpesi hófajd. Az azonban már kevésbé köztudott, hogy Magyarországon is él olyan emlős, amely az évszakok váltakozásához alkalmazkodva szembetűnő mértékben színt válthat.
Talán november végi éjszakákon nem várnánk, hogy lepkékkel találkozunk, ám meglepő módon éppen ilyenkor van a téliaraszolók nászának ideje.
Az őszi és tavaszi vonulás időszakában olyan madarak is felbukkannak hazánkban, amelyek fészkelőként nincsenek jelen nálunk. Az elmúlt hetekben a madarászok számára sok ilyen érdekesség adódott, ezek kis szerencsével bárki számára megfigyelhetők. Az egyik rendszeres vendégünk az örvös rigó (Turdus torquatus), ezúttal Dinnyésen figyelték meg.
Őszi kirándulásaink során sokszor ködös, esős idő fogad bennünket. Ez persze kellemetlenség a kilátás és a hőérzet terén, viszont gyönyörű és sejtelmes arcát mutatja meg ilyenkor a természet.
A madárvonulás szó hallatán a legtöbb embernek a nálunk fészkelő, és tőlünk ősszel délre induló madarak jutnak eszébe. Vannak azonban olyan vándorok, akik éppen ilyenkor érkeznek hozzánk északról.
A gímszarvasok násza, a szarvasbőgés ilyenkorra nagyjából véget ért erdeinkben, de most van a dámvadak barcogásának ideje.
Oldalak
