Pocokinvázió és kékvércse-fiókák

… és a lépten-nyomon szem elé kerülő mezei pockok is jelzik
(Fotók: Orbán Zoltán / MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport).

Kék vércse hím mezei pocok zsákmánnyal. Ilyenkor naponta több tucat
is szerepel a vércse fiókák étlapján (Fotó: Lóki Csaba).

 

A hosszú távú vonuló kék vércsék április második felétől június közepéig kezdenek költeni és évente csak egy fészekalj felnevelése fér bele az idejükbe, mielőtt az ősz első felében ismét útra kelnek az Afrika déli régiójában lévő telelőterületekre.

Gyűrűzésre alkalmas korú, kirepülés előtt álló kékvércse-fiókák a költőláda
bejáratánál (Fotó: Orbán Zoltán / MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport).

 

Az MME Kékvércse-védelmi Munkacsoportjának első tíz éves munkája, a sok-sok ezernyi meggyűrűzött fiókáról gyűjtött adatok alapján a kutatók pontosan ismerik a fiókák fejlődési ütemét. Az évtizedes adatsorból tudható, hogy a fészekben fejlődő fiatalok a tojásból történt kikeléstől számítva az adott napon átlagosan milyen súlyúak szoktak lenni. Az ettől jelentősen kisebb értékek kedvezőtlen időjárási körülményeket vagy gyengébb táplálékkínálatot, a nagyobbak pedig szerencsésebb évadot jeleznek.

Annak érdekében, hogy a nagy, gyűrűzhető fiókák ne ugráljanak ki a fészekből, …

… Dr. Palatitz Péter, a kékvércse-védelmi LIFE+ projekt vezetője vászonzacskókkal
takarja el a láda bejáratát.

A fiókákra nem csak a jelölőgyűrűk kerülnek fel, de a kézbe vett madarak …

… szárnyhosszát, …

… és a fiókák növekedésben lévő farktollainak, …

… valamint a még tokban lévő tollzászló hosszát is mérik a szakemberek.

Az így kapott méret- és súlyadatokból következtethetünk a
fiókák növekedési ütemére.

Minden jelölt madár saját adatlapot kap, mely később egy digitális adatbázisban
kerül összegzésre (Fotók: Orbán Zoltán / MME Kékvércse-védelmi munkacsoport).

 

Táplálék

Magyarország területének nagy részén pocokgradációs év van, ami azt jelenti, hogy a mezei pockok száma az érintett régiókban az átlagos években tapasztalható sokszorosa. Ezeken az élőhelyeken a táplálékbőségnek köszönhetően nemcsak a kék vércsék költenek sikeresen, de általánosnak számítanak az 6–7, sőt, a 8 fiókás vörös vércse, valamint akár a 9 fiókás erdei fülesbagoly fészekaljak is.

A hevesi mintaterületen kihelyezett 120 élvefogó kisemlőscsapda az első
reggelen is elképesztően magas, 85%-os fogási eredményt produkált
(Videó: Orbán Zoltán / MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport).

 

A költési időszak vége felé járva elmondható, hogy az idei nyár a vércsék számára táplálékban bő, de az átlagosnál hűvösebb, csapadékosabb. A kék vércsék gyűrűzési adataiból jól érzékelhető ez a kettős, egymással ellentétes hatás. Ahol az időjárás nem szólt bele jelentősen a költések kimenetelébe, általánosan elmondható, hogy a mezeipocok-menü hatására a fiókák az átlagosnál nagyobb súlyúak, jobban fejlettek. Ahol azonban a táplálékbőség elmaradt vagy a rossz időjárás akár többször is napokra lehetetlenné tette a zsákmányszerzést, a fiatalok az átlaghoz képest kisebbek, 3–4 nappal is elmaradnak a normál növekedési görbe alapján elvárható értékektől.

Hasonló elmaradást tapasztaltak kollégáink a keleti országrész egyes területein, ahol idén kisebb intenzitással vagy csak később jelentkezett a pocokinvázió okozta táplálékbőség. Itt a kékvércse-fiókák fejlettsége az átlagoshoz képest egy-két, a kiemelkedően teljesítő régiók madaraihoz képest pedig akár 4–5 nap elmaradást is mutathat.

A Hortobágy keleti részén sincs táplálékhiány, …

…de a sáskák és a zöld lombszöcske (a képen) sokkal kevésbé kiadós
táplálékbázist jelent, mint a „pocoktenger”.

Vörösvércse-fióka figyeli a telepen tevékenykedő kutatókat
(Fotók: Orbán Zoltán / MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport).

 

A Kardoskút környéki kékvércse-kutatási területen az év erős, talán a máshol tapasztalhatónál is feltűnőbb kettősséget hozott a vércsék világában. A pocokinvázó itt sem maradt el, ahogy korábbi hírünkben már be is számoltunk róla, ám a helyi időjárás erősen korlátozta a táplálékbőség következtében kialakult lehetőségek kiaknázását.

 

Időjárás

Csak július hónapban 141mm (!) eső esett Kardoskút térségében, ami meghaladta az átlagos években nyáron mért  csapadék mennyiségét is. Ennek köszönhetően a párok meghatározóan mezei pockokkal etettek, rovartáplálék gyakorlatilag nem volt érzékelhető a vércsék fiókanevelése során. Bár az ízeltlábúaknak fontos szerepe lehet a kék vércsék táplálkozásában, a rovarok aktív mozgását a hirtelen érkező lehűlés, az erős széllel tarkított frontátvonulások és a sok csapadék gyakorlatilag megakadályozta. Ugyanezek a körülmények ráadásul a mi munkánkat is jelentősen nehezítették, alkalmanként meg is akadályozták.

Heti rendszerességgel érkeztek a viharok, alig néhány
napos szünetekkel.

Szokatlan közlekedési viszonyok júliusban
(Fotók: Solt Szabolcs / MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport).

 

A természetes fészkek lakói idén bizonyára irigykedve szólnának a költőládákban fészkelő társaikról, mert a heves széllökések és a hirtelen lezúduló csapadék szinte minden helyen tönkretette a varjúfélék fészkeiben fiókát nevelő párok költését. Sok esetben még a szélirányba néző költőládák is úsztak a vízben, ahogy egy-egy intenzív esőzés telehordta ezeket.

A két esőfront között eltelt néhány napos, egyhetes időszakok azután másként tették próbára a családokat. A közel 100% páratartalom mellett harminc fok feletti kánikula köszöntött a tájra, így a fészkekben üvegházi klíma uralkodott. Első alkalommal tapasztaltuk, hogy egy háromfiókás kékvércse-fészekaljnál hőgutát kaptak a frissen kikelt madarak. Ezért a fiókák egy része – javarészt a korábban cseperedők – a „húzó csapatot”, míg másik felük inkább a „lemaradók” táborát erősítette. Előbbiek voltak az erős, nehéz, életre való és korán – sok esetben szokatlanul korán, akár húsz naposan kirepülő fiókák –, míg utóbbiak a vékony, könnyű és lassan fejlődő csoport, melyeknél akár egy hét lemaradást is elkönyvelhettünk a kirepülésig (erről lásd a tavalyi összefoglalónkat >>).

Az ellentmondások más téren is megmutatkoztak. A legtöbb esetben egy igazi, vércséknek való nyár a táplálékban gazdag, száraz, aszályos időjárás mellett többségében 4 fiókás fészekaljak nyüzsgő seregét „neveli”. Idén azonban a fenti körülmények miatt a fészkek jelentős részénél a tojások egy részének bezápulását tapasztaltuk, és a pótköltések száma is magasabb volt, mint a klasszikus, jó években. Mégis, a fészekellenőrzések és gyűrűzések során találtunk néhány 5 fiókás fészket, ami kék vércséknél kifejezetten ritka, és a kedvező körülményekre vezethető vissza. Mindkét fészekalj a korai táborhoz tartozott, a fiókák július elején érték el a kirepülős kort.

Ötfiókás kékvércse-fészekalj a gyűrűzést követően
(Fotó: Solt Szabolcs / MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport).

 

Ráadás a Dunántúlról

Az előbbiekben festett vegyes körkép mellett a 2014-es esztendő hozott egy különösen kedves apropót is. Alkalmunk volt meggyűrűzni egy olyan kékvércse-fészekaljat, amely talán a hidat jelképezi a létéért küzdő szlovákiai/hazai nyugati határ menti, és a mindehhez bázist nyújtó  keleti országrészben fészkelő kékvércse-állomány között. Az egyetlen Fejér megyei fészkelő pár a Sárvíz-völgyben foglalt el egy költőládát a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai által létrehozott műfészek-telepen.

A kis liget, ahol a dunántúli vércsék otthonra leltek.

Három fiókájuk …

… csatlakozik a nyugati követek delegációjához, …

... és reméljük, mielőbb viszontlátjuk őket
(Fotók: Solt Szabolcs / MME Kékvércse-védelmi Munkacsoport).

 

Orbán Zoltán – Solt Szabolcs – Palatitz Péter

 

A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926)
programot az Európai Unió LIFE alapja támogatja.

A ”Kék vércse védelme a Kárpát-medencében” (LIFE11 NAT/HU/000926) program
partnerei: a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (projekt koordinátor),
a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság,
a Magyar Természettudományi Múzeum, a Raptor Protection of Slovakia és a
The State Nature Conservancy of the Slovak Republic

www.falcoproject.eu