2021-04-19 11:29
A hamvas rétihéja fokozottan védett ritka ragadozómadarunk, a nyílt térségek vadásza. Afrikai telelőhelyeikről kora tavasszal indulnak el, hogy április elejétől újra elfoglalhassák fészkelőhelyeiket hazánkban. Síkvidéki területeink mocsár- és léprétjeit úgy tűnik kifejezetten kedvelik, fészkeiket gyakran itt építik a sűrű növényzet takarásában, a talajon. Számuk a 90-es években akár a 280 párt is elérhette hazánkban, míg 2020-ban mindössze 63 pár volt ismert.
2022-re a hamvas rétihéják igényeivel is tisztában kell lennünk, mert az MME részvételével zajló LIFE IP GRASSLAND-HU (LIFE17 IPE/HU/000018) keretében készülő gyepkezelési stratégia részeként, e gyepekhez kötődő faj megőrzésére is javaslatot kell tennünk.
Hamvas rétihéják és a füves élőhelyek
A projekt részeként 2020 tavaszán költőhelyeik alaposabb megismerését is célul tűztük ki. Májustól augusztusig 12 felmérő, összesen 58 költőhelyen kereste a párokat, például a Marcal-medencében, a Kiskunságban, a Hevesi-síkon, a Borsodi-Mezőségben, a Hortobágy térségében és a Kis-Sárréten. Többek között szerettük volna megtudni milyen veszélyek leselkednek a sűrű növényzetben cseperedő fiókákra és végül hány hagyja el sikeresen a fészket. Az eredmény sejthető volt. Az általunk megismert 29 fészkelés közel fele sikertelen volt. Ez nem csoda a költőterületeken nagy számban élő róka, sakál és kiváltképpen a vaddisznó miatt. Ezek a természetes ellenségek minden földön fészkelő fajra veszélyt jelentenek, azonban szerencsés esetben a fészekaljak egy része megmenekülhet. A 15 sikeres fészekből összesen 32 fióka repült ki a költési idő végéig.
Sajnos azonban nem csak a ragadozók tehetnek kárt a fészkekben. A hamvas rétihéja Közép- és Nyugat- Európa-szerte az intenzív mezőgazdasági területek fészkelőjeként ismert. Az ottani madárvédő szervezetek komoly erőfeszítéseket tesznek minden évben a fészkek megmentéséért. A leggyakrabban gabonában épülő fészkeket fémhálóval kerítik körbe a betakarítások idején. Ezt a módszert itthon is alkalmazzuk.
Ugyan sejtettük, de a projekt keretében megkezdett felméréseink alapján már bizonyos, hogy nálunk kicsit más a helyzet. Az intenzív mezőgazdasági területeken fészkelő hamvas rétihéjáink száma mára a negyedénél kevesebb az ismert pároknak. Többségük tehát úgy tűnik, hogy a természetes füves élőhelyekhez kötődik. Azért, hogy ezek védelme biztosítható legyen, először meg kell ismernünk a hamvas rétihéják ilyen területekhez kötődő szokásait. Ezután lehet csak a gyepek kezelését számukra kedvező módon befolyásolni. Sajnos amíg ez nem történik meg nem mondhatjuk, hogy a természetes élőhelyeken biztosan nem kerülnek a munkagépek közelébe. A legkíméletesebb gyepkezelés a hamvas rétihéják számára is a legeltetés, de számos helyen a kaszálás jellemző. Ez évente több alkalommal is megtörténhet, ami éppolyan végzetes a fészekaljak számára, mint az aratás. Az általuk leggyakrabban választott sásos, nádas, vagy akár özönnövények (például aranyvessző fajok) által uralt élőhelyfoltok gyakran várnak természetvédelmi célú tisztításra, kezelésre is. Részben pont azért, hogy természetes ellenségeik búvóhelyeit megszüntessék, vagy értékes növényfajok életterét megőrizzék a beerdősüléstől, elnádasodástól. Ha tehát nem ismerjük meg alaposan a hamvas rétihéják gyepekhez kötődő fészkelési és táplálkozási szokásait, az is megtörténhet, hogy számukra kedvezőtlen folyamatokat támogatunk.
A ragadozók kártétele és az élőhelyek megváltozása együtt már azt okozhatja, hogy túl kevés fióka repül ki. A vonulásban és a telelőterületeken rájuk leselkedő veszélyek pedig tovább ronthatják esélyeiket és így előfordulhat, hogy nem lesz elég hamvas rétihéja a hazai állomány fennmaradásához.
Fióka egy sűrű magassásosban épült fészekben. Fémhálóval a kaszálókon épült fészkeket
is meg lehet védeni, bár gyakoribb megoldás a fészek körüli nagyobb terület kaszálatlanul
hagyása. Ez esetben azonban a ragadozóktól nem védettek a fiókák (fotó: Belső Angéla).
Technológia és a hamvas rétihéják
Az újabb technológiák közül többet is alkalmaztunk a projekt első évében. Hazánkban először került műholdas nyomkövető eszköz hamvas rétihéjára a projekt egyik partnere, a Duna-Ipoly Nazeti Park jóvoltából. Érthető, hogy igen kíváncsian figyeltük a kapott adatokat, amelyek alapján a legtöbbet látogatott élőhelyeket kívántuk beazonosítani. A befogás és a felszerelés után a gyűrűje alapján ":27-es"-nek nevezett öreg hím sokat pihent és tollászkodott, de végül nagy örömünkre útnak indult és vadászni kezdett. Párjával később két fiókát reptettek. Az eszköznek köszönhetően megtudtuk, hogy a fészektől 24,7 km-re is vadászott, a teljes mozgáskörzete pedig 324 km2 volt. Ez egy közel varjú méretű ragadozómadárhoz képest nagy teljesítmény. A projekt hátralevő időszakában további két jeladózással és az élőhelyek alaposabb feltérképezésével szeretnénk megtudni majd azt is, hogy miért ilyen nagy területet használnak és pontosan mi a jelentősége a természetes, Natura 2000 besorolású gyepterületeknek életükben. Ezek alapján reméljük, hogy pontosabb célokat tűzhetünk majd ki védelmük érdekében.
Drónokat is teszteltünk 2020-ban. A sűrű növényzetben megbújó fészkeket ugyanis az azt körülvevő növényzet letaposása, a fiókák zavarása nélkül szerettük volna vizsgálni. Így elkerülhető, hogy nyomaink alapján a ragadozók könnyebben találhassák meg a fészekaljakat. A drónok használata kisebb testű és a fészkelőhelyét aktívan védelmező ragadozómadarak esetében kockázatos lehet, hiszen támadólag léphetnek fel. Szerencsénkre erre nem volt példa 2020-ban, de 2021-től mégis rétihéja-biztosabb megoldásokkal fogunk próbálkozni.
Társaságkedvelő rétihéják
A madarak viselkedését, szokásait is elemeztük. A hamvas rétihéják gyakran egymáshoz igen közel (50-200 m) fészkelnek. A 2020-ban megismert párok többsége is így költött, 2-5 páros közösséget alkotva. Ezáltal vigyázó tekintetük is állandó lehet a költőhelyen. E szokásuk a védelem szempontjából is előny lehet, hiszen néha a kisebb területen fészkelő párokat jobb eséllyel lehet megvédeni, mint a nagy területen szétszóródókat. További előny lehet, ha ezekre a területekre minden évben vissza is térnek. Erre sikerült bizonyítékokat találnunk. Például a már említett ":27-es" is egy ilyen közösségben fészkel a Kiskunságban. A párok jelölőgyűrűi és a tollazatuk mintáinak elemzésével kiderült, hogy párjával már két éve fészkelnek ezen a helyen. De szomszédjaik közül a "Tarka" nevű hím is igen területhű, mert immáron hatodik éve tér vissza erre a helyszínre és az utóbbi két évben párja is ugyanaz a tojó, "A01" volt. De nem csak ők, hanem a pár nélkül maradt, magányos hímek is kitartottak ezeken a fészkelőhelyeken. Külföldi megfigyelések bizonyították, hogy a magányos hímek besegíthetnek a táplálékhordásba egy másik, fiókát nevelő párnak. Reméljük, egyszer itthon is megfigyelhetjük ezt a viselkedést.
A hazánkban kis számban előforduló "gabonás költőpárok" mellett tehát kiemelt felelősségünk, hogy a gyepekhez kötődő – legfőképpen réteken, legelőkön – fészkelő párokkal is törődjünk. Folytatva a megkezdett munkát, reméljük sikerül a következő években ismereteinkkel, javaslatainkkal kedvezőbb környezetet teremteni a hamvas rétihéják számára.
A "27-es" nyomkövetős hím hamvas rétihéja (fotó: Hencz Péter)
Köszönjük a Grassland HU projekt keretében szervezett hamvas rétihéja felmérésekben, feladatokban résztvevők munkáját: Árvay Márton, Bodor Ádám, Fatér Imre, Fellner Zoltán, Godó Laura, Győrffy Hunor, Hencz Péter, Kalocsa Béla, Kaufman Gábor, Kiss Áron, Kovács Attila, Seres Nándor, Tamás Enikő Anna, Tóth Imre, Vig Zsófia
Turny Zoltán
MME Hamvasrétihéja-védelmi munkacsoport
