2017-09-20 14:10
Két dudás nem fér meg egy csárdában. Bár a közismert mondás egyértelműen fogalmaz, a ragadozómadarak világában az efféle szabályok nem mindig értendők szó szerint, így nem ritkán elgondolkodtató együttéléseknek is tanúi lehetünk!
2017-ben a Visegrádi-hegység peremén egy érdekes, de valójában korántsem páratlan esetet sikerült megfigyelni és megörökíteni. Egy régi kőbánya udvarában egy vándorsólyom (Falco peregrinus) pár költött a bányafalon, közvetlenül alattuk pedig egy karvaly (Accipiter nisus) pár is fészket rakott tavasszal. Ezen a helyen már évek óta együtt fészkel e két faj, sőt olyan is volt, hogy két karvalypár és egy egerészölyv pár is a vándorsólymok közvetlen közelében költött ugyanitt. Hasonló esetek valószínűleg jóval gyakrabban előfordulnak, mint azt gondoljuk, de ritkán sikerül őket megörökíteni és ezáltal sokak számára láthatóvá tenni.
A karvaly és a vándorsólyom táplálékspektruma között jelentős átfedés van, így a természet sokszor kegyetlen világában e két faj valójában egymás táplálékkonkurense! Jogos kérdés tehát, hogy akkor mégis miért tűrik meg egymás folyamatos jelenlétét és miért szaporodnak ugyanazon az élőhelyen?
A választ a két ragadozó zsákmányolási stratégiája közti különbségek és az élőhely strukturáltsága együttesen adják. Bár mindketten jelentős mennyiségű kis-és közepes méretű énekesmadárra vadásznak a vegetációs időszakban, ezt merőben másképp teszik! A karvaly elsősorban a lombkoronaszint alatt zsákmányol, támadásait pedig általában rajtaütés szerűen indítja, kihasználva a lombok és egyéb elemek takarását, miközben alacsonyan, vízszintes röppályán üldözi zsákmányát. Ebben lekerekített végű rövid szárnyai és hosszú kormánytollai segítik, előbbiek miatt viszont hosszabb, kitartó üldözésre képtelen. A vándorsólyomnak ezzel szemben nemhogy előnyt, hanem kifejezetten akadályt jelentenek a sűrű ágak, hiszen legtöbbször nagy magasságból indított, nem ritkán függőleges zuhanórepülés során, nagy magasságban fogja el áldozatát. A vándorsólyom a föld leggyorsabb állatfaja, függőleges zuhanórepülés közben összecsukott szárnyakkal sebessége meghaladhatja a 400 km/h-t! A karvalytól eltérően ez a faj képtelen a lombok között manőverezni, miután kormánytollai ehhez túl rövidek, kihegyesedő végű szárnyai viszont túl hosszúak, ami hátrányt jelent ezen a téren.
Ez mindjárt arra is magyarázatot ad, hogy milyen szerepet játszanak az élőhely adottságai ebben az esetben: míg a vándorsólyom a fajra jellemző módon a nyílt sziklafal egyik párkányán nevelte fiókáit, melyet nagy sebességgel meg tudott közelíteni, addig a karvaly a sziklafal alatti sűrű, kevert állományú erdőben lévő, mezei juharra épült fészkét kizárólag a lomb alatt, feltűnésmentesen közelítette meg. Bár a két fészek között mindössze kb. 20-30 méter távolság volt, a megfigyelések során a vándorsólymok és karvalyok között semmiféle kapcsolat nem volt észlelhető. Miután a két faj a költőhely választás tekintetében nem egymás konkurense, illetve vadászati stratégiájuk miatt eltérő magasságtartományban zsákmányolnak nagyobb sikerrel, az ökológiai niche-ük közti eltérés lehetővé teszi közös együttélésüket. Az alábbi videó május végén készült, ekkor a sziklán pihenő sikeresen kirepült vándorsólyom fiókák már napok óta röpképesek voltak és a fészkelőpárkánytól néhány méterre ültek, a fészekben fekvő tojó karvaly alatt pedig az előzetes számítások alapján néhány napos fiókák voltak.
Karvaly és vándorsólyom együttélése a Visegrádi-hegységben. (felvétel: Schwartz Vince)
A vándorsólyom hazánkban növekvő állományú fokozottan védett ragadozómadár, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 500 000 Ft. Bár e sólyomféle a XX. század második felében az egész országból kipusztult, 1997-ben a Visegrádi-hegységbe települt vissza elsőként! Azóta regionális és országos állománya is jelentősen megerősödött.
Kirepülés előtt álló vándorsólyom fiókák 2017-ben a Visegrádi-hegység
egyik felhagyott kőbányájában. Itt tavaly óta fészkelnek sólymok. (fotó: Schwartz Vince)
A karvaly a vándorsólyomnál jóval gyakoribb kistestű ragadozómadarunk, mely leggyakrabban a sűrű, fiatal erdőállományokban fészkel. A faj Magyarországon védett, pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50 000 Ft. Bár előszeretettel telepszik meg településeken vagy azok közelében, az erdők mélyén is költenek párok, igaz korántsem olyan mennyiségben, mint a lakott területek környékén.
Tojó karvalyfióka gyűrűzés közben. (fotó: Schwartz Vince)
Karvaly fekete rigó zsákmányával erdei élőhelyen. (felvétel: Schwartz Vince)
Az előttünk álló hónapokban e két faj az átlagosnál gyakrabban megfigyelhető lesz országszerte, miután állományuk északról érkező példányokkal bővül, illetve télen gyakran még közelebb húzódnak a településekhez a biztos zsákmány reményében. Amennyiben színes gyűrűs vándorsólymot vagy karvalyt látunk, törekedjünk a gyűrűn lévő karakterkód leolvasására, és azt küldjük el a MME gyűrűzőközpontnak! Bár a karvaly télen gyakran zsákmányol énekesmadarakat az etetők közelében, ilyenkor valójában a létezéséért küzd, mert e gyors anyagcseréjű ragadozó számára elengedhetetlen az életben maradáshoz a rendszeres táplálkozás, zsákmány nélkül nagyon hamar elpusztulna. Fontos, hogy tisztában legyünk a ragadozómadarak ökológiai szerepének fontosságával és ne az aktuális érzelmeink befolyásoljanak minket a hasonló esetek észlelésekor!
Schwartz Vince
MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály
