2015-12-08 15:29
Két jeladós szalakótánk, „Pétör” és „Csele” szinte pontosan egy hónapja szelték át az Egyenlítőt s azóta is egyre délebbre repülnek folyamatosan távolodva Európától. Útjuk során hosszabb időre megpihentek az északi félteke szavanna övezetében, mára azonban már a Kalaháritól északra fekvő, dél-afrikai szavannákat járják.
Ideális szalakóta élőhely Afrikában (Fotó: internet).
Egy spanyol projekt során 2011 és 2014 között ugyanolyan 5 grammos PTT jeladókkal láttak el szalakótákat, mint amilyent a mi madaraink viselnek. Mivel „Csele” és „Pétör” már Dél-Afrika szívében - feltehetőleg a telelőterületeik közelében járnak- érdemes útjukat összevetnünk nyugati fajtársaikéval.
A bal oldali képen a spanyol szalakóták vonulási útvonala látható, míg jobb oldalon a magyar szalakóták eddig megtett útja.
A fenti térképeken jól látható, hogy a spanyol madarak mindvégig Afrika nyugatabbra eső területeit választották, míg a magyar példányok szinte végig Afrika közepén haladtak dél felé, a számukra legrövidebb úton. A térképekről leolvasható az is, hogy a Magyarországon költő madarak Afrikán belül ugyanazokat a területeket részesítik előnyben, mint a Spanyolországban költő fajtársaik.
A spanyol kutatások érdekes eredményeképp arra is fény derült, hogy a szalakóták javarészt éjjel vonulnak. Az éjszakai vonulás nagy előnye, hogy így a madarak elkerülik a nappali hőséget, és a ragadozók többségét.
Éjjel vonuló madarak (Fotó: Bob King).
A jeladós madarak vonulási sebessége az éppen átrepülendő élőhely minőségével változik, ez annyit jelent, hogy a nehezebb terepet, mint például a sivatagokat gyorsabban, a legtöbb esetben megállás nélkül repülik át a szalakóták. A táplálkozásra alkalmasabb helyeken azonban akár több napos pihenőkkel is megszakítják útjukat.
„Csele” jelenleg Botswanában, a Chobe Nemzeti Park területén tartózkodik, míg „Pétör” éppen átrepülte Namíbia határát, és az Etosha Nemztei park közelében tölti napjait.
A Chobe Nemzeti Park Botswanában (Fotó: rowadventures.com).
Göcző Gabriella