2006-04-03 00:00
Fotó: Bognár Szilvia |
A Magyar Madártani Egyesület (MME) Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter és dr. Sós Endre azÁllatkert főállatorvosának részvételével március 22-én Zalaváron tájékoztatta a sajtó képviselőit a tavaszi madárvonulással, illetve a madárinfluenzával kapcsolatos kérdésekről.
Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter elmondta: a természet- és madárvédelmi szakemberek ezernél több madarat - zömmel vízimadarat - vizsgáltak meg az elmúlt hónapokban. A tapasztalatok szerint nem emelkedett lényegesen az egyébként gyakran a téli legyengülés miatt elhullott vadmadarak száma.
Halmos Gergő az MME természetvédelmi igazgatója elmondta, hogy az Afrikából érkező úgynevezett hosszú távú vonulók - ilyenek a gólyák és a fecskék is - nem veszélyesek. Ezek a madarak már csak azért sem valószínű, hogy madárinfluenzát hoznának, mert a több ezer kilométeres távolságot egy beteg madár nem képes megtenni.
A gólyák például nyolc és félezer kilométert repülnek, át a Szaharán, a Boszporuszon, Törökország gyakran hóviharokkal tarkított hegyláncain, Európáig; ez az út egy egészséges madárnak is óriási erőpróba. A szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy a madarak fészkeinek, fiókáinak elpusztítása értelmetlen és esztelen természetkárosítás lenne!
Hetek óta szinte naponta felmerül a kérdés: Érdemes-e riasztani a vadmadarakat? A szakemberek és a miniszter egybehangzó véleménye szerint nem. Ehelyett inkább azt javasolják, hogy a strandokon fokozottan ügyeljenek a hulladék begyűjtésére, és szüntessék meg a madarak etetését. Ha nem lesz állandó, és kényelmes táplálékforrásuk, akkor nem lesz miért odamenniük.
A madárriasztók alkalmazását egyébként az MME egyáltalán nem javasolja, mivel használatuk engedélyhez kötött, nem szelektívek, hatékonyságuk pedig erősen megkérdőjelezhető. Az egyes madarak riasztóhangjait, vagy ultrahangot alkalmazó magnókat a madarak előbb-utóbb megszokhatják, ugyanúgy, mint a ragadozómadár-fejet, vagy -sziluettet ábrázoló léggömböket. A szőlőkben, gyümölcsösökben időnként seregélyek ellen alkalmazott hangágyú pedig a strandokon nem csak a madarakat, hanem az embereket is zavarná. A madarakat egyébként repülésbiztonsági szempontok miatt indokoltan riasztják például a repülőtereken, de még itt is előfordul, hogy a speciális eszközök helyett terelőkutyát alkalmaznak erre a feladatra, mert hatékonyabb.
Fotó: Bognár Szilvia |
A sajtótájékoztató keretében Persányi Miklós gólyafészektartó kosarat helyezett ki Zalaváron a helyi áramszolgáltató munkatársainak segítségével, majd két meggyógyított gólyát engedett szabadon az MME Fenékpusztai Madármentő Állomásról.
Mint ismeretes, az állomás tevékenysége nemrégiben veszélybe került, mivel az eddig díjmentesen kapott naposcsibe-ellátmányt a madárinfluenzát kísérő közegészségügyi korlátozás miatt kénytelen volt megszüntetni az állomást támogató baromfitelep.
Erről értesülve a Fővárosi Állat- és Növénykert egy-egy láda fehér egeret, naposcsibét és hatvan kg belsőséget ajándékozott a Mentőállomásnak, Persányi Miklós környezetvédelmi miniszter pedig 350 ezer forintról szóló, a gondozott madarak táplálék-beszerzésére fordítandó utalványt adott át az állomás vezetőjének. A madarak ellátását a továbbiakban ebből fedezi az MME Zala megyei csoportja.
Köszönjük a támogatást és a sajtótájékoztató szervezéséhez nyújtott segítséget a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak, a Nyugat-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnak, a Fővárosi Állat- és Növénykertnek, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, valamint az E.on Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Zrt. munkatársainak.
Márta Krisztina
Szilveszter lábán jelölőgyűrű volt. A MME Madárgyűrűzési Központjának adatbázisa szerint a gólyát 2005. július 2-án gyűrűzték a Zala megyei Hottón. A másik gólya Hanna, kisebb termetű Szilveszternél. Őt horgászok vitték tavaly szeptember 12-én a mentőállomásra Balatongyörökről, amikor már annyira legyengült, hogy nem tudott elrepülni az emberek elől. Hanna lábán is volt jelölőgyűrű, őt 2005. július 6-án gyűrűzték meg Ausztriában.
|
