2012-09-07 23:00
A szeptemberi kánikulában talán furcsának tűnhet a téli madáretetésre készülni, de a napraforgóérés és -aratás időszaka most van, ilyenkor tudunk néhány tányért eltenni az etetés színesítése érdekében. Tárolási és szárítási nehézségek miatt a tányérokkal nem tudjuk megoldani a tél teljes napraforgómag igényét, ennek az eleségformának inkább a látványértéke nagy. Különösen akkor, ha nem csak a tányért vágjuk le, hanem a szárral együtt gyűjtjük be a napraforgót.
Van, ahol már learatták legfontosabb olajnövényünket, egy-egy parcellában, vadföldön azonban egészen késő őszig találhatunk lábon álló napraforgót. Ha nem akarunk kellemetlen helyzetbe kerülni, lehetőleg kérjünk engedélyt a terület tulajdonosától vagy a mezőőrtől néhány szál madárvédelmi célú begyűjtésére.
Kihelyezés, alkalmazás
A száras napraforgót bárhol le tudjuk szúrni (vagy egyéb módon rögzíteni) a kertben, akár önálló etetőhelyet kialakítva (például ablak előtt), akár a meglévő etetőhelyünket környezetgazdagítva így.
Száras napraforgó ... |
... talajetetőhöz kihelyezve. |
Amennyiben a száras napraforgót a fenti képeken látott módon, kissé hátrafelé döntve tesszük ki, akkor a "magasztal" nem lefelé áll, melynek köszönhetően a fejjel lefelé is keresgélni tudó cinegéken (széncinege) és csuszkákon kívül ... |
... a kevésbé ügyes magevők (a képen házi veréb tojó) is enni tudnak innen. |
Kisfilm száras napraforgótányér-etető "működéséről" (Fotók és videó: Orbán Zoltán). |
Magukat a tányérokat (ha így gyűjtöttük be) erősebb zsinórra egymás mellé (vízszintes elhelyezéshez) vagy alá (függőleges kihelyezéshez) fűzve függő etetőt kapunk, melynek lefelé álló felületéből csak az akrobatikus cinegék és csuszkák tudnak csipegetni.
A madáretetés őszi elindításáról itt olvashat >>
|
Orbán Zoltán