Elkészült Csörgey Titusz mellszobra

A szobrot 2011. december 2-án 11 órakor avatják a BFNPI parkjában.

Érkezik a szobor a nemzeti park csopaki központjába

Daruskocsival emelik a helyére

Csörgey Titusz (1875-1961)

Csörgey Titusz 1875. augusztus 12-én született a Fertő tó melletti Nezsideren. Iskoláit Pozsonyban, majd Sopronban végzi, 1893-ban kerül a budapesti Pázmány Péter Egyetem bölcsész karára, ahol zoológiát tanul. 1895-ben Herman Ottó mellé kerül gyakornoknak az Ornithológiai Központhoz. Herman Ottó mellett kedvet kapott a művészethez, a madár illusztrációhoz, tőle kap megbízást a Petényi hagyaték feldolgozásához.

Felhagy az egyetemmel és 1904-ben magyar, majd 1905-ben német nyelven kiadatja Petényi jegyzeteit, az értékes forrásmunka rendezése mellett gyönyörű képekkel illusztrálta azt. Szintén Ő illusztrálta Herman könyvét: „ A madarak hasznáról és káráról” címűt, majd a későbbi kiadásokat színes festményekkel egészítette ki.

1900-ban katonai szolgálatra rendelik, innen a tüdeje betegsége miatt idő előtt leszerelik, gyógyulása érdekében Herman kijárja, hogy gyógyulni az Adria mellé mehessen, 5 hónapi spalatói (ma Split) madármegfigyelés a tudományos eredmények mellett a gyógyulását is meghozta.

1903-ban Seebachba megy Berlepsch-hez, a madárvédelem atyjához, ennek hasznát könyveiben mutatja be. „Útmutató a mesterséges fészekoduk alkalmazásához”, majd a „Madárvédelem a kertben c. kiadványaival a magyar madárvédelem alapjait tette le, az utóbbi 10 kiadást ért meg.

Az idő múlásával és Herman Ottó halálával ráhárulnak az adminisztratív ügyek, majd a „Központ” ideiglenes vezetése. Igaz, hogy Chernel István személyében találnak igazgatót, de Ő Kőszegen él, így a napi adminisztráció marad Csörgey-re. 1922-ben Chernel, a nátha-járvány következtében meghal és így most már Őt bízzák meg az igazgatói teendőkkel, nehéz időkben veszi át az intézetet, de segítségére jön Schenk Jakab tudományos tekintélyével, Chernel István özvegye a maga egyéniségével valamint Warga Kálmán, akik leveszik válláról a minisztériumba járás terheit, ekkor nevezik ki Vasvári Miklóst is az intézethez.

Ez időben telepszik meg Csörgey Veszprém megyében, a Földművelésügyi Minisztérium ekkor parcelláztat telkeket Salföld balatoni oldalán, ez a település a mai Ábrahámhegy lett, amely túlnőtte az anyaközséget és kivált abból. Egy nagyon egyszerű parasztházat vesz, kollégái is ide települnek (Schenk; Hámori; Grenczer; Kerekes) Ez a környezet felel meg a visszahúzódó természetének, horgászás közben a Balaton madarait is figyelemmel követi.

Több szervezetnek is tagja lesz, nagyra tartja a Tiszántúli Madárvédő Egyesület tiszteletbeli tagságát (1934), 1934-ben díszdoktorrá avatja a debreceni tudományegyetem. 1935-ben vonul nyugdíjba, mint kísérleti főigazgató, ettől kezdve teljesen Veszprém megyei lesz, és ritkán hagyja el Ábrahámhegyet, évente egyszer Pestre látogat, majd később elmaradnak útjai. Inkább a Mecseki Madárvédő Egyesület összejöveteleit keresi fel, ahol komoly madárvédelmi munka folyik és ez számára oly kedves. Szívügye volt a baranya-kárászi fészekodu gyár létrejötte (Kühnel Márton). Ábrahámhegy meghozza számára a nyugalmat, idős kora ellenére még felkeresi a Kornyi-tavat, melyről jelentést készít. Többen meglátogatják régi munkatársai közül, de van látogatója külföldről is.

Öreg korára nehéz a helyzete, de nem hagyja el magát, igaz a sok háztartási munka egyre jobban ártott Neki, hallása is gyorsan romlott, végül feleségével együtt így került be a tapolcai kórházba. Egy héten belül mindketten, csendben elhunytak, Csörgey Titusz 1961. december 16-án.

A felső kis képen a szobor érkezése látható