2012-06-30 22:09
A fővárosban az 1900-as évek elején tömegesen megjelenő és a várost mostanra teljesen "belakó" fekete rigók napjainkra megtanulták kihasználni még a szűkösnek látszó belvárosi életfeltételeket is. A generációról generációra mind jobban alkalmazkodó madarak ma már nem ragaszkodnak a bokrok és fák ágvilláinak hagyományos fészkelőhelyeihez, képesek házi rozsdafarkú- vagy szürke légykapószerűen szinte bárhol költeni.
 |
| Miniatűr oázis egy második emeleti körfolyosón a Petőfi híd pesti hídfőjének közelében, a Bakáts térnél. |
 |
| A rigópár itt, az egyik (Fotók: Orbán Zoltán) ... |
| ... cserépbe építette a fészkét (Videó: Orbán Zoltán). |
A felvételekből kiderül, hogy a környéken rendelkezésre álló parányi táplálkozóhelyen több táplálékkereső, elvileg rivális hím is képes osztozni. A tojók eközben a tojásokon ülnek, vagy amint az a videó második felében látható (bár a fiókák nem láthatóak a mély fészekben), a már kikelt fiókákat őrzik, hogy azok minél nagyobb csendben legyenek, ami megnehezíti a ragadozók dolgát, a fészek felfedezését. Ez ezen a látszólag ragadozómentes helyen is fontos, ugyanis a pár előző, tojásos fészekalját egy szarka vagy egy dolmányos varjú megtalálta, ezt követően kezdtek a madarak sikeres pótköltésbe. Míg a tojó a fészken őrködik, a hím rendületlenül hordja a főleg földigilisztákból álló táplálékot. Eközben nem zavarja őket a ház megszokott élete, sőt az sem, ha a lakók alkalmanként ellenőrzik a család életét.
A madaraknak ez a nagyfokú alkalmazkodóképessége teszi lehetővé, hogy a különböző eszközeinkkel a legvárosiasabb környezetben működő Madárbarát panel és Madárbarát munkahely program keretében is segíthessük őket, és élvezhessük a jelenlétüket.
Köszönet Büki Józsefnek az információért és a felvételek elkészítéséhez nyújtott segítségéért!
Orbán Zoltán
