2018-07-05 15:00
A MME Heves megyei helyi csoport elhivatott önkéntesei társadalmi munkában már évtizedek óta foglalkoznak a Mátrában az uhu regionális állományának felmérésével, a szaporulat ellenőrzésével és a szükséges védelmi intézkedések megszervezésével. A területileg illetékes Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai Tájegységének Természetvédelmi Őrszolgálata szintén részt vesz a faj felmérésével kapcsolatos munkákban. Június második hetében a MME Heves megyei Csoportja és a BNPI Természetvédelmi Őrszolgálata a MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztállyal kiegészülve végezte el a területen fészkelő uhupárok költéseinek ellenőrzését.
A Mátra területén elsőként 1942-ben dokumentálták az uhu jelenlétét, bizonyított költését pedig 1959-ből említi először az irodalom. Dr. Solti Béla tagtársunk – aki jelenleg a Heves megyei helyi csoport elnöki tisztségét tölti be – évtizedeken keresztül kutatta a tájegységben a faj állományának alakulását, később pedig a helyi csoport fiatalabb tagjaival kiegészülve folyt a munka, melynek eredményeképpen elsősorban a Nyugati-Mátrában és a Mátraalján kerültek elő költőpárok. Azóta az ország más területeihez hasonlóan a Mátrában is megerősödött a költőállomány és az uhu visszatelepült a Keleti-Mátrába is, ahol korábban évtizedeken keresztül célzott keresés ellenére sem sikerült kimutatni a jelenlétét (az egyik „ősi” költőhelyen 1961-után 2018-ban költött először újból az uhu).
A helyi csoport mellett a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Mátrai Tájegységének
természetvédelmi őrszolgálata segíti a térségben
az uhuval kapcsolatos terepmunkát. (fotó: Schwartz Vince)
Az utóbbi években összesen kilenc helyen kerültek elő aktív territóriumok. Ezek közül 2018-ban három helyen sajnos egyáltalán nem lehetett kimutatni a faj jelenlétét (két helyszínen évek óta sikeresen költött a faj, a harmadik helyszínen csupán időszakos jelenlétét dokumentáltuk a korábbi években). Idén hat helyen sikerült bizonyítani a madarak jelenlétét, öt helyen pedig tojásrakás is volt, de végül csak három párnál keltek ki fiókák a Nyugati-Mátrában és a Mátraalján (2x2, 1x1). Júniusban egy helyen már nem találtuk nyomát a fiókáknak, egy másik helyen az idősebb fióka már a költőpárkánytól távolabb került meg, miközben fiatalabb fészektestvére még annak közelében keresett magának árnyékos helyet a forró sziklafalon. A harmadik költőhelyen az átlagos költésekhez képest később volt tojásrakás, így ott a pár egyetlen – kb. öthetes – fiókája még a költőpárkányon tartózkodott, de a nappali órákban a hőség elől a sűrű növényzet takarásába húzódott, így jelenléte alig volt észlelhető. Érdekesség, hogy az utóbbi sziklafalon – mely egy több évtizede ismert uhu-költőhely – az elmúlt időszakban néhány éven keresztül egyáltalán nem volt uhu-jelenlét, így tavaly egy vándorsólyom-pár foglalta el a sziklát, tojásokat is raktak, de költésük még a kotlási periódusban meghiúsult (fontos megjegyezni, hogy nem az uhu esetleges jelenléte miatt, mert akkor nem tartózkodtak uhuk a területen, illetve a vándorsólyom-pár mindkét tagja a költés tönkremenetele után is megfigyelhető volt a sziklafalon). Idén hosszú szünet után először foglalta vissza a sziklát egy hím uhu, mely később párt talált magának és jelenleg már fiókáját neveli, így a vándorsólyom-pár kénytelen volt elhagyni a viszonylag kisméretű sziklafal környékét (amennyiben maradnak, az uhu elég nagy valószínűséggel zsákmányolta volna őket). A fiókát nevelő párokon túl még két revírben figyeltük meg a rezidens öreg példányokat.
A felmérés során számos helyen sikerült távcső elé hozni a rezidens példányokat,
emellett a szaporulat ellenőrzésére is sor került a nappali, -esti és éjszakai órákban. (felvételek: Schwartz Vince)
A kétnapos ellenőrzés alatt az ismert - és potenciális uhu költőhelyek átvizsgálása közben számos más madárfaj állományát is felmértük és a természetvédelmi szempontból fontosabb megfigyelések adatait rögzítettük is. Az első nap a Keleti-Mátra légterében egy alacsonyan mozgó harmadik naptári éves parlagi sas és egy szintén alacsonyan vadászó immatur békászó sas megfigyelésével indult, később pedig egy öreg parlagi sas párt a Zagyva-völgyben lévő fészke mellett, két másik párat pedig a Mátra déli lábánál húzódó szőlőültetvények fölött figyeltünk meg, egy vadászó hím kígyászölyvvel egyetemben. Az egyik, uhu által lakott kőbánya meddőhányóján több mint háromszáz párból álló partifecske-kolónia jelenlétét észleltük, amely jelenleg a legnépesebb költőtelep a Nyugati-Mátrában. Egy közeli gyurgyalagtelepet is felmértünk, ahol százharminc aktív költőjáratot számoltunk a talajon. A faj hasonló méretű telepei manapság már egyre ritkábbak. Két kőbányában összesen három bajszos sármány revírt találtunk éneklő hímekkel, az egyik helyen két alig röpképes fióka is előkerült. Sikerült még távcső elé hozni két kis őrgébicset is a faj egyetlen ismert Zagyva-völgyi költőhelyén, az ezt követő esti órákban pedig három átrepülő csíz színesítette a napi fajlistát. A bagolyalakúak közül az uhun kívül más fajokat is megfigyeltünk, így a Mátra egyik szurdokvölgyében egy patakmederben vadászó uráli baglyot láttunk, Hatvan térségében pedig egy hatfiókás gyöngybagoly-költés fiókáit gyűrűztük meg egy olyan költőládában, melyet még 1999-ben helyezett ki a MME Heves megyei csoportja. A helyi csoport hosszú ideje végez a megyében gyöngybagoly-védelmi munkát, melynek egyik mementója a templomi harangtér nyugalmában az évek során megerősített, jelenleg is lakott tizenkilenc éves költőláda.
Öreg parlagi sas a Mátra légterében. Két nap alatt összesen hét példányt sikerült távcső elé
hozni a hegység előterében. (fotó: Schwartz Vince)
A jóval ritkább békászó sas egy alkalommal került szem elé az egyik
kelet-mátrai kőbánya fölött. (fotó: Schwartz Vince)
Gyűrűvel jelölt gyöngybagoly fióka, mely a MME Heves
megyei csoportja által tizenkilenc éve
kihelyezett költőládában nevelkedik egy zavartalan
templomi harangtérben. (fotó: Schwartz Vince)
Jusztin Balázs – MME Heves megyei csoport
Molnár Márton – Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Mátrai Tájegység
Schwartz Vince – MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály