Egy faj megmentése mögött rejlő tudomány – a „Nagy goda projekt”

A projekt az Angol Királyi Madárvédelmi Társaság (Royal Society for the Protection of Birds, RSPB), valamint a Wildfowl and Wetlands Trust (WWT, Vízimadár és Vizes élőhelyek Alapítvány) együttműködése, melynek célja, hogy biztosítsa a nagy godák fészkelésének feltételeit az Egyesült Királyságban.

Egy faj megmentésének lépései

Egy több lépcsőből álló protokollt követünk. Az első lépés az, hogy tisztában legyünk a problémákkal. Fontos ismernünk a kérdéses fajt érő környezeti hatásokat, illetve, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű megfigyelési adattal rendelkezzünk. Ezek összessége mutatja meg egy faj természetvédelmi helyzetét. (1. lépés). Veszélyeztetett fajok esetében az egyedszám csökkenésének oka és a csökkenés mértékének meghatározása alapvető fontosságú (2. lépés) és az okok feltárása gyakran segít a helyes megoldás megtalálásában (3. lépés). Az utolsó lépésben megvizsgáljuk, hogy a megoldás megállja-e a helyét a való világban is és megvizsgáljuk hatékonyságát (4. lépés).
Vannak esetek, amikor az első próbálkozás sajnos nem működik, ilyenkor vissza kell térnünk a 3. lépés elejére és újra kell kezdenünk a folyamatot.

A nagy goda megmentése

A nagy godák elsősorban természetvédelmi területeken élnek, így kiváló és hosszú távra visszamenő megfigyelési adatokkal rendelkezünk. Ezek az adatok nem csak a nagy godák fészkelőhelyeiről és az állományának nagyságáról adnak információt, hanem azt is megmutatják, hogy hány fióka kel ki évente. Az Egyesült Királyságban jelenleg kevesebb, mint 50 nagy goda pár van, többségük két helyen, a Nene és az Ouse Wash területén, a lápvidéken költ.

A faj egyedszáma a 80-as és 90-es évek során drámaian lecsökkent az Ouse Wash területén, a kutatások szerint ezt a költési időszakban megfigyelhető áradások gyakoriságának növekedése okozhatta. Megoldásként árvízmentes gyepes élőhelyeket hoztak létre az Ouse Wash-sal szomszédos területeken, de ez a folyamat hosszú időt vett igénybe. Jelenleg a WWT és az RSPB három gyepterületet kezel.

A szaporodási időszakban az elárasztott területeken a csibék pusztulása minden évben magas volt, így megállapítható, hogy az egyedszám csökkenésének oka az alacsony szaporodási siker. A nagy godák évente négy tojást raknak, a fiókák fészekhagyók.  Az elmúlt évek adatai azt mutatták, hogy ez a szám 5 évente egy fiókára csökkent. Ezek a megfigyelési adatok kongatták meg a vészharangot, így néhány éves kutatásba kezdtünk, hogy kiderítsük mi az oka a szaporodás ilyen mértékű sikertelenségének.

A nagy godák földön fészkelnek, fiókáik a kikelés utáni első 30 napban röpképtelenek, ezért mind a fészek, mind pedig a fészekalj rendkívül sérülékeny. A kutatás során nyomon követjük a fészekaljak és a kikelt fiókák életét, hogy megtudjuk milyen tényezők állnak a meghiúsult költések hátterében. Ez a fajta terepi detektív munka sok időt vesz igénybe. Folyamatosan figyeljük a fészkeket és figyelemmel kísérjük a fiókákat is. Olyan kisméretű hőmérséklet-monitorozó készüléket használunk, mely megmutatják a fészek megsemmisülésének dátumát és időpontját, a miniatűr fészekkamerák segítségével pedig képesek vagyunk megállapítani a költés meghiúsulásának okát. Emellett a madarakat színes jelölőgyűrűkkel látjuk el, melyek messziről is jól leolvashatók, könnyen azonosíthatók. Ez a módszer lehetővé teszi a fiókák nyomon követését a kikeléstől a kirepülésig, valamint a sikeresen kirepült és az elhullott egyedek azonosítását is.

A megfigyelések eredményei azt mutatják, hogy évente a fészekaljak kb. 40 %-a kel ki sikeresen, az elpusztult fészekaljak 80%-a ragadozók áldozatásul esik. A fészekkamerák felvételeiből kiderült, hogy az egyik évben a fészekrablások többsége éjjel történt, ami éjszakai ragadozók jelenlétére utal. Egy másik évben a fészkek kifosztása túlnyomó részt nappal történt, főleg nappal aktív ragadozó madarak vagy emlősök által. A fészekkamerák különböző ragadozó fajok széles skáláját rögzítették.

A fiókák túlélési rátája mindkét évben nagyon alacsony volt. Nagy kihívást jelent annak kiderítése, hogy mi történt ezekkel a rendkívül mozgékony és nehezen megfigyelhető fiókákkal, de a ragadozó madarak károkozása biztosan állítható.

Megoldások alkalmazása és hatékonyságuk vizsgálata

Fentebb megállapítottuk, hogy a fészkek és fiókák folyamatos zsákmánnyá válása okozta alacsony szaporodási siker vezetett a nagy godák egyedszámának csökkenéséhez, ezért olyan megoldásokat kellett találni, amelyek csökkentik a ragadozók jelentette veszélyt az itt élő nagy goda állományra.

Védőkerítésekkel a fészkek védelméért

Vizsgálataink azt mutatják, hogy a ragadozó emlősök jelenléte meghatározó. Más irányú RSPB kutatások alátámasztják, hogy a ragadozók elleni védekezés leghatékonyabb formája a védőkerítések felállítása, azonban ezen a területen a téli áradások komoly nehézséget jelentenének a kivitelezés szempontjából.

A ragadozók mozgásának nyomon követésére alkalmazott vadkamerák feltárták az állatok által leginkább használt útvonalakat, melyeken a legkönnyebben juthatnak a fészektelepek közelébe.

Arra voltunk kíváncsiak, hogy elegendő-e, ha a szaporodási időszakban ragadozóbiztos kapuk felszerelésével akadályozzuk meg ezen útvonalak használatát, vagy szükséges-e, hogy egyes, kiemelten fontos területre villanypásztor is épüljön. Az eredmények azt mutatják, hogy azokon a területeken, ahol villanypásztort és kapukat egyaránt használtunk jelentősen csökkent a fészekrablások száma. A továbbiakban a szaporodási időszak során folytatjuk a kulcsfontosságú fészkelőhelyek ilyen fajta védelmét mindaddig, míg egy ennél hatékonyabb, hosszú távú megoldást találunk.

A kerítések használata hatékony módja a ragadozó emlősök kártételének megelőzésére
a nagy goda fészkelőhelyein. (Fotó: https://rspb.org.uk)

Fogságban nevelés a költési siker növeléséért és a gyorsabb megtelepedésért

Van egy bevált folyamat a költési siker növelése érdekében: a tojásokat a fészekből kiemelik és mesterséges körülmények között, inkubátorban keltetik ki, a kikelt fiókákat felnevelik, a röpképes fiókákat pedig visszaengedik természetes élőhelyeikre. Ennek két célja van: a szaporodási siker növelése, valamint új élőhelyek betelepítésének elősegítése. A tojások keltetése és a fiókák felnevelése a WWT csapatának szakmai felügyelete alatt, Welney-ben történik már 2 éve. 2017-ben 26 egyed felnevelésére és elengedésére került sor a Lady Fen-en, 2018-ban ez a szám 38 egyedre nőtt.

Túl korai lenne pontosan megmondani, hogy milyen sikeres lesz ez a módszer, de az előzetes eredmények nagyon ígéretesek.

Mesterséges körülmények között nevelt fiókák (Fotó: https://rspb.org.uk)

A védelmi beavatkozások sikerének mérése

Ahhoz, hogy megismerjük mennyire eredményesek az alkalmazott a fajmegőrzési megoldások, illetve milyen hosszú távú hatásai vannak, szükség van a madarak élethosszig tartó nyomonkövetésére (ki kivel párosodik, hol történik a párzás, milyen a költés sikeressége, stb.). Fontos megismernünk a madarak túlélési esélyeit, vándorlási szokásait, elterjedési területeiket, mert mindezek hatással vannak a szaporodási időszak során bekövetkező eseményekre. A madarak nyomonkövetésére számos módszert alkalmazunk.

A legegyszerűbb a madarak színes gyűrűs jelölése. A madáron lévő gyűrűkombináció alapján könnyen beazonosíthatjuk az egyedet és utánanézhetünk a történetének. Sokszor kapunk madarászoktól megkereséseket a világ minden tájáról, hogy egy „Nagy goda Projekt”-ben részt vevő madarat láttak Spanyolországban, Portugáliában vagy éppen Nyugat-Afrikában. A bejelentésért cserébe a madarászok megismerhetik a látott madár teljes élettörténetét.

Sokszor a színes gyűrűket a magas fű miatt nehéz leolvasni, ezért egyre nagyobb számban használunk úgynevezett pit tag-eket (Passive Integrated Transponders) a madarak könnyebb azonosíthatósága érdekében. A pit tag egy egyedi azonosító, hasonló a kisállatoknál alkalmazott mikrochipekhez, azzal a különbséggel, hogy a madarak esetében ez a kis készülék a madarak lábán elhelyezett gyűrűbe van beépítve. Leolvasásuk pedig egy, a fészekbe helyezett, kisméretű szkenner segítségével történik. Ez a szkenner rögzíti, hogy a jelölt madarak mikor tartózkodnak a fészekben.

A színes gyűrűk segítségével sokat megtudhatunk a nagy godák vándorlásáról, de ennek hátránya, hogy csak arról kapunk információt, hogy a jelölt madarat egy adott helyen, adott időben megfigyelték. Ami viszont ennél sokkal fontosabb számunkra, az a vándorlási útvonalak ismerete, a különböző élőhelyeken eltöltött idő. Ezek mellett különösen kíváncsiak vagyunk arra, hogy a kézben nevelt madarak - akiknek soha nem volt kapcsolatuk a szüleikkel - a vándorlás során jó döntéseket hoznak-e. Ennek megismeréséhez kézben nevelt és természetes körülmények között felnőtt nagy godák egy-egy csoportjának egyedeire nyomkövető eszközöket, úgynevezett geolokátorokat rögzítettünk, melyek lehetővé teszik a madarak vándorlási útvonalainak megismerését.

A „Nagy goda projekt” egy 5 éves projekt. Jelenleg a harmadik költési szezonban járunk és mostanra már rengeteg ismeretet szereztünk a fajról. Az egész kutatócsoport reméli, hogy a kezdeti siker, mely egy valódi csapatmunka eredménye, a projekt hátralévő részében is folytatódik. Nagy köszönettel tartozom a kollégáimnak, akik éjjel-nappal a faj megmentésén dolgoznak. Az alábbi fotón csapatunk néhány tagja látható az első kézben nevelt nagy godák elengedése után.

A cikk az alábbi blogbejegyzés fordítása:  https://community.rspb.org.uk/ourwork/b/biodiversity/posts/the-science-of-saving-a-species-from-extinction-in-the-uk-black-tailed-godwits

Fordította: Egerer Anna