A Soroksári-Dunán madarásztunk

2017-01-17 14:23

Az idei első túránk a budapesti Soroksári-Duna szakaszára vezetett, mert a rendkívüli hideg idő miatt az eredetileg tervezett célpontunk, a Pilismaróti-öböl befagyott.

30 fős kis csapatunk a soroksári-révnél találkozott, innen indultunk fel északra a Gubacsi-híd irányába. A rév környéke, valamint a Molnár-szigettől északabbra található Dél-Pesti Szennyvíztisztító Telep kifolyójánál a Dunába engedett melegebb szennyvíz következtében a Soroksári-Duna egyes részein megmarad a szabad vízfelszín, így a madarak is idekorlátozódnak a környék befagyott vizeiről, valamint a nagy Dunáról is.

A rév környékén rengeteg danka- és viharsirály pihent a jégen állva, valamint vízityúkok, szárcsák és bütykös hattyúk úsztak a csepeli oldal közelében, ahol már minden télen rendszeresen etetik a vízimadarakat a helyi madarászok és a helyi lakosok. Számos réceféle képviselte az úszórécéket, így a leggyakoribb tőkés récék mellett egy hím kendermagos és egy tojó nyílfarkú récét, valamint a bukórécék közül barát- és kontyos récéket láttunk.
A Molnár-szigettel szemben egy kisebb lék mellett újabb récék kerültek szem elé, itt egy kendermagos réce pár mellett két mandarinréce gácsér úszott közel a part mentén, amelyek igazán impozáns madarak. Ez utóbbi távol-keleti récefélét szívesen tartják dísztavakon és állatparkokban, valószínűleg ezek a szökevények is valamely díszmadártartótól szabadulhattak el. Nagy örömünkre a parthoz közeli egy kis nádfoltban egy kis kárókatona pihent, amely fokozottan védett faj és jóval ritkábban kerül szem elé, mint nagyobb testű rokona. A sűrű parti menti fák takarásában bízva igen bizalmasan viselkedett, így igen jól meg tudtuk figyelni a madarat. Kicsit északabbra a szennyvízkifolyónál a túlparton is megfigyeltünk még két példányt pihenni egy kidőlt fűzfán nagy kárókatonák társaságában.

A szennyvízkifolyónál már igen nagy területen volt szabad vízfelület, itt jóval több vízimadár gyűlt össze, a tucatnyi kis vöcsök mellett, barátrécéket, kontyos réce csapatot és több pár csörgő récét is láttunk. Odaérkezésünkre számos bütykös hattyú jött közelebb a parthoz eleség reményében, amikor közöttük feltűnt egy igazi érdekesség, az északi tájakról ide érkező énekes hattyú egy egyede, amely nem is volt annyira bizalmas, mint rokonai. A Soroksári-Duna egy biztos telelőhelye volt a fajnak még két évtizeddel ezelőtt, de sajnos egy kilencvenes évekbeli mérgezésnek köszönhetően a faj már eltűnt innen, mint rendszeres téli vendég, azóta csak elvétve fordul elő 1-2 példány a Dunaágban. A madár igen nagy lelkesedést váltott ki a csapatunkból és szinte mindenki fotózni is kezdte a ritkaságot.

A fentiek mellett átrepülő nagy kócsaggal, szürke gémekkel is találkoztunk. Egy-két helyen a nádasból guvat szólt, amely a sűrű nádasban áttelel itt a Soroksári-Duna partján.

Igazán jól sikerült az első madarászkirándulásunk, több ritkán megfigyelhető vízimadár faj került szemünk elé. Érdemes télen is minél több időt kint lenni a szabadban, felkeresni álló- és folyóvizeink be nem fagyott részeit, és a madarak által fenntartott lihogókat, hogy sok érdekes téli vízimadarat figyelhessünk meg.

Köszönjük Juhász Imrének és Laposa Dávidnak is a túravezetésben nyújtott segítséget!

Frekot Erika tagunk is készített egy beszámolót, amelyet ajánlunk figyelmetekbe!

Várunk Titeket következő madarásztúránkon sok szeretettel!

Szöveg: Berényi Zsombor

A csapat (Fotó: Mecseki Attila)