2021-03-25 10:02
Köszönet a Kossuth Kiadónak, hogy újra megjelentette Schmidt Egon Madarakról mindenkinek című könyvét, amely a szerző első kötete volt. Az 1970-ben megjelent mű, bájos stílusa Schmidt Egon következő könyveire is jellemző.
Az elmaradhatatlan szakszerűség és az azzal párosuló olvasmányos stílus jellemzi az azóta már Kossuth Díjas íróvá vált szerző százat is meghaladó kötetét. Az 1970-ben megjelent kötet akkoriban óriási szenzáció volt és pillanatok alatt elkelt. A madarakról az 1960-as, 1970-es években vajmi kevés mű került a nagyközönség elé. Szerencsére ez a helyzet mára már alapvetően megváltozott, mindenekelőtt éppen Schmidt Egon könyveinek, írásainak köszönhetően.
A szerző a Madártani Intézetben eltöltött évei során gyakran kapott olyan kérdéseket, amelyek sokakat érdekeltek. Akkoriban az volt a szokás, hogy ha bárki valamit meg akart tudni a madarakról, hívta a Madártani Intézetet a 366-744 számon. Magam is megszámlálhatatlan alkalommal beszéltem ezen a számon Schmidt Egonnal, vagy éppen Keve Andrással.
A klasszikusnak számító kötetben számos olyan kérdést érint a szerző, amely ma is közérdeklődésnek örvend. Biztosan sokan lemaradtak annak idején az eredeti kiadásról, számukra és az azóta felnőtt generáció számára is érdekes és nagyon élvezetes olvasmány Schmidt Egon első „Madarakról mindenkinek” című könyve, ezért bátran ajánlom mindenkinek, aki a madarak iránt érdeklődik.
Az eredeti kötetben nem voltak még színes felvételek – akkoriban ez szinte elképzelhetetlen is lett volna. Az új kiadás viszont színes képekkel gazdagon illusztrált. A kötetnek már a címlapja is felkelti az érdeklődést. A kíváncsi tekintettel ránk meredő erdei fülesbagoly, amelyről sokan tudják, hogy az egyike Schmidt Egon kedvenc madara, melynek táplálkozását sok éven keresztül tanulmányozta.
A sok színes kép emeli a kötet értékét, ugyanakkor sajnálatos, hogy a szerkesztő több esetében is tévesen jelölte meg egy-egy madár faját. Mivel a kötet szerzőjének látása sajnálatosan olyan mértékben leromlott – írd meg, „hogy mint író megvakultam” mondta nekem – hogy már nem volt lehetősége arra, hogy ahogy ezt korábban mindig megtette, elolvasta a betördelt kéziratot és a képaláírásokat. Éppen ezért illett volna erre a körülményre különös figyelmet fordítani.
Haraszthy László
