A leggyakoribb madarak

Seregély

Fotó: Máté Bence

A seregély a rigónál valamivel kisebb, rövid farkú, közismert madár. Az Ibériai-félsziget kivételével egész Európában megtalálható. Ritkás tölgyerdők, nyárfaligetek, folyóárterek, parkok, kertek harkályodúiban fészkel, de megtelepszik városi épületek zugaiban is. Vonuló madár. Szeptemberben és októberben óriási csapatait figyelhetjük meg a szőlőhegyek környékén, a nagyobb nádasok közelében, vagy a városi éjszakázóhelyeken. A seregélyek téli szállása a Földközi-tenger medencéjében van, s óriási tömegben telel Észak-Afrika olajfa ültetvényeinek környékén is. A seregélyek éneke nagyon változatos, füttyentő, fuvolázó, pattogó hangokat tartalmaz, és rengeteget utánoz, a madárhangokon kívül a macskanyávogástól kezdve a kiskapu nyikorgásáig mindenfélét beépít a repertoárjába. >>> A seregély hangja

Tőkés réce

Fotó: Molnár Zoltán

Az egyik leggyakoribb récefajunk, amely gyakorlatilag minden vizes élőhelyen megtalálható. A házi kacsafajták őse. A nászruhás gácsér feje és nyaka fémesen csillogó sötétzöld, ezt keskeny, fehér gyűrű követi, begye és melle gesztenyebarna. A tojó alapszíne rozsdás árnyalatú sárgásbarna, de szárnytükre ugyanolyan fényesen csillogó kékeslila, mint párjáé. A fészek helyét együtt választják ki, leggyakrabban a víz közelében, gátak oldalában, vén, csonkolt fűzek tág üregeiben költenek. Az ötvenes években egy pár a Szépművészeti Múzeum tetején rakott fészket, és a tojó, a kikelt fiókákat a csőrében vitte le az állatkerti Nagy-tóra. Enyhébb teleken nagy tömegekben telel át a Kárpát-medencében. A récék téli kóborlásait az időjárás, a jégmentes területek szabályozzák. Telelőterületük a Földközi-tenger partvidéke és szigetvilága. Tavasszal a fagyok visszahúzódását követően februárban, márciusban érkezik vissza költőhelyeire. >>> A tőkés réce hangja

Dankasirály

Fotó: Molnár Zoltán

Egyik leggyakoribb sirályfajunk, a téli Duna-hidak leggyakoribb vendége. Októberben a Madármegfigyelő Napok idején a dankasirályok már téli ruhájukat viselik, ilyenkor fejük fehér, és csak a fültájékon látszik egy kis barnás folt. Európa legnagyobb részén fészkel, hazánkban is nagy telepei vannak, tavaink nádszigetein, száraz zátonyain költ. A hazai állomány nagy része a Földközi-tenger partvidékén telel. Nálunk az Észak-Európai példányok láthatók télen, főleg városi folyószakaszokon, különösen szennyvízbefolyóknál, vagy etetőhelyeken. A dankasirály egyaránt fogyaszt állati és növényi eredetű táplálékot. Cserebogárjárás idején rengeteg bogarat pusztít el, a mezők felett rajzó szipolyokra vadászik, a traktort követő, fehér felhőként rajzó sirályok pedig minden kiforduló rovart, pajort, egeret elpusztítanak. >>> A dankasirály hangja

Nyári lúd

Fotó: Máté Bence

Az egyetlen hazánkban fészkelő lúdfaj, a házi libafajták őse. Feje és nyaka barnás árnyalatú szürke, az egyes tollak világosan szegettek. Európában Izlandon, az északi tengerpartok közelében, ezenkívül a középső és délkeleti tájak számára alkalmas élőhelyein fészkel. Hazánkban legalább 1000 pár költ, legnagyobb számban a Hortobágy, és a Velencei tó környékén. Vonuló, a Földközi-tenger medencéjében telel. A nyári lúd tápláléka kizárólag növényi eredetű. Legel a vetéseken, de szívesen eszi a friss hajtásokat, gyökereket, hagymákat, magokat bogyókat is. Legelőhelyeit rendszeresen felkeresi, erről a sok zöldes színű ürülék is árulkodik. Hangja a falusi udvarokból jól ismert gágogás, a házi libafajták az ősi hangot megőrizték. >>> A nyárilúd hangja

Fotó: Máté Bence

Bíbic

A bíbic Európa legnagyobb részén fészkelő madár, hazánkban is gyakori. Az alföldi szikes tavak környékén, tocsogós legelőkön, az elöntött földeken mindenütt előfordul. Vonuló, Délnyugat-Európában, illetve Észak-Afrikában telel. Október - novemberben indul, gyakran nagyobb csapatokba verődik, néha seregélyekkel társul. Bóbitájáról, kerekded szárnyáról, jellegzetes "bé-bic" kiáltásáról könnyen felismerhető. A bíbicnek többféle, népies neve van, a Zemplénben például klébicnek hívják, de van ahol libucnak, vagy kibicnek ismerik. A bíbic az egyik legkorábban érkező madarunk, van amikor már február közepén találkozhatunk velük. >>> A bíbic hangja

Szárcsa

Fotó: Vasuta Gábor

Kisebb réce nagyságú madár, amely távolabbról nézve teljesen feketének tűnik, csak csőre és nagy homlokpajzsa fehér. Az északi tájak kivételével egész Európában fészkel, a hazai tavakon, halastavakon is gyakori madár. Elsősorban a náddal, gyékénnyel övezett, mélyebb vizű tavakat kedveli mindenütt láthatjuk a Balaton vagy a Velencei-tó partközeli részein. Októberben nagy tömegekben vonul délnyugati irányban, a telet a Földközi-tenger medencéjében tölti. Enyhébb teleken előfordul, hogy tömegesen áttelel Magyarországon. A szárcsa a vízben, vízközeli réten, legelőn keresi táplálékát. Úszás közben felcsipkedi a felszínen talált rovarokat, pókokat, a 30-40 cm mélyen lévő növényeket és állatokat pedig tótágast állva éri el. >>> A szárcsa hangja

Csörgő réce

Fotó: MME Archívum

Kistermetű réce, hossza 36 cm. A gácsér feje és nyakának eleje gesztenyebarna, álla fekete, szemétől fémeszöld sáv húzódik a tarkó felé. Háta feketésszürke, fehéres keresztsávokkal, szárnytükre zöld, fehér szegéssel. Hangja rövid "krikk", ezt röptében és a vízen úszva is hallatja. Szinte egész Európában megtalálható, hazánkban csak a hetvenes években bizonyították fészkelését. Mint átvonuló, tömeges, főként március-áprilisban és szeptember-októberben lehet több ezres csapatokat látni. A telet Dél-Európában vagy Afrikában töltik. A csörgő récék elsősorban sekély vízben táplálkoznak, ahol szürcsölve, tótágast állva kutatnak csigák, lárvák, férgek után.

Kanalas réce

Fotó: Máté Bence

A hímek jellegzetes mintázatúak, fémes sötétzöld fejükről, gesztenyebarna hasoldalukról, fehér nyakukról és mellükről könnyen felismerhetőek, szárnyukban az égszínkék szín csak röptében tűnik fel. A tojók a tőkés réce tojóihoz hasonlítanak, de táplálkozásuk és feltűnő csőrük alapján könnyen megkülönböztethetjük őket. Jellegzetes kanál vagy lapát alakú csőrével szűri át a vizet, főleg növényi és állati planktont fogyaszt. Hazánkban csak néhány száz pár fészkel, de október-novemberben a szerencsések több ezres vonuló csapatokat figyelhetnek meg. A kanalas réce is rövidtávú vonuló, a telet a mediterrán térségben tölti.

Örvös galamb

Fotó: Papirnyik Norbert

Szürke ruháját fehér "nyaklánccal és rózsás mellénnyel" dobja fel. Röptében a szárnya közepét átszelő fehér szalagról lehet felismerni. Többnyire az erdőkben, bokros területeken költ, de egyre gyakrabban a városokba húzódik. Költési időn kívül nagy csapatokban keresgélnek magokat a tarlókon és a szántóföldeken. A telet Dél-Európában tölti. Az örvös galamb hangja. >>> Az örvös galamb hangja

Vetési varjú

Fotó: Lóki Csaba

Fekete tollazatáról, nagy szürke csőréről könnyű felismerni. Időnként a hollóval vagy a csókával szokták összekeverni. A holló jóval nagyobb méretű, kisebb csapatokat alkot és elkerüli a településeket. A csóka kisebb a vetési varjúnál, és tollazatában a szürke szín jól látható. A vetési varjak szeretik a társaságot, telepesen költenek, és együtt táplálkoznak. A hazai példányok nem vonulnak, de táplálék után kutatva ősszel és télen kóborolnak. Ilyenkor nagy csapataikat a szántóföldeken, vagy akár városi parkokban is megfigyelhetjük. Hozzájuk északról vonuló csoportok csatlakoznak. Bogarakat, lárvákat, földigilisztákat, kultúrnövények magvait, vagy akár hulladékot is fogyaszt. A vetési varjú hangja. >>>A vetési varjú hangja

A fajismertetők forrása, Schmidt Egon Madárlexikon című könyve. A képeket Máté Bence, Vasuta Gábor, Molnár Zoltán, és Karcza Zsolt készítette.