Adonisz az ősszel meghaló és tavasszal újjászülető természet megtestesítője a görög mitológiában. De lássuk, mi köze a tavaszi héricshez!
Február végén, március elején sok érdekességet figyelhetünk meg kirándulásaink során. A kora tavaszi virágok, madárének, a rügyező fák és bokrok már mind a természet ébredését jelzik.
Február második felében nemcsak a kertben nyíló, nemesített korai sáfrány fajtákban gyönyörködhetünk, hanem egyik vadon élő rokonuk, a tarka sáfrány is ilyenkor virágzik.
Egy népi időjárási megfigyelés szerint Zsuzsanna napján – február 19-én – szólal meg a mezők felett a pacsirta, jelezve a tavasz közeledtét. Ha ezen a napon a pacsirta nem énekel („befagyott a szája”), akkor a tél még sokáig tart.
Tél végén még korán sötétedik, így kirándulásaink során, az erdőből kifelé ballagva gyakran kint érhet bennünket a szürkület. Ilyenkor meglepő kiáltásokra lehetünk figyelmesek, megkezdődött ugyanis a koslatás, a rókák nászának ideje.
Rendszeres téli vendégként érkezik hazánkba a hósármány (Plectrophenax nivalis) október és március között. Ilyenkor érdemes nyitott szemmel járnunk szikes pusztákon, vizes élőhelyek mentén, hogy megpillanthassuk, ahogy gyommagvakat keresgél.
Évről évre madarászok és természetfotósok sokaságát hozza lázba a hazánkban rendszeres téli vendégként megjelenő hajnalmadár (Tichodroma muraria). Nem is csoda, hiszen kétségkívül az egyik legszebb madarunk.
Ha megérkezik az igazi téli idő, az ablakon kinézve a fehér takaró alatt alvó természetet látjuk. Azonban ha kicsit hosszabban szemlélődünk – esetleg kirándulni indulunk – e nyugodt, csöndes álom képét rögtön színesen villanó mozdulatok, hangok törik meg.
A legtöbb lombhullató fa már levél nélkül áll az erdőn, csak a bükkök és juharok aranylanak még helyenként. Ilyenkor a természetet járva felfedezhetjük azokat az érdekességeket, amelyeket eddig a lomb rejtett előlünk.
Oldalak
