Sok e-mailt, telefont kapunk az Egyesületnél, melyben nagyobb madárcsapatokról szólnak. Segítségünket pedig abban kérik a madárbarátok, hogy milyen madarat is láthattak ők.
– hangzott a felkiáltás egy óvodás korú gyerek szájából a Balaton partján. A téli hattyú- és réceetetést gyakorló család nem csak a vízben közlekedő vízimadarakat vette célba, hanem odafigyelt a levegőben keringő kis termetű dankasirályokra is.
Elsőre talán furcsán hangzik, hiszen a fészek szó hallatán a tavasz jut eszünkbe inkább. Ám hazánkban több mint 400 madárfaj fordult már elő, és köztük bőven akadnak „különcök” is.
Bár még jócskán benne járunk a télben, a madarak egy része mégis a tavaszt hirdeti. Egyre több helyen felcsendül a széncinege „nyitnikék” éneke, mely a hetek előrehaladtával szinte mindenütt hallható lesz.
Kolibrik, zengőlegyek, kacsafarkú szender –mi a hasonlóság közöttük?
Ezt a viselkedést rengetegen úgy értelmezik, hogy élelmet kér tőlünk, azért reklamál, mert még nem tettük ki az etetőt maggal feltöltve. Ám valóban erről van szó?
A napokban sok parkoló jármű tetején, motorházán és a kocsi alatt gyakorta egy apró termetű madár fedezhető fel. A verebektől már megszokott, hogy a kocsik között ugrálnak, ám ennek a madárnak más a megjelenése. Ő a házi rozsdafarkú. Rozsdavörös farktollai igazán mutatóssá teszik madarunkat.
Madaraink jelentős része már táplálékban gazdagabb területek felé igyekszik az ősz közeledtével (mint a képen látható gyurgyalag is), ám más állatcsoportoknál ez az új nemzedék időszaka.
Bár kinézetre nagyon eltérőek, ám két dologban nagyon is hasonlóak.
Oldalak
