A szőrmók szó hallatán biztosan az emlősök jutnak eszünkbe elsőként, ez a történet azonban növényekről fog szólni.
A hosszú tél után öröm látni a természet ébredésének legapróbb jeleit is. Ilyenkor még nem sok színes, illatos virág vonja el a figyelmünket, így talán könnyebben észrevesszük elsőként virágzó fáinkat. Kora tavasszal először a nyírfa, a mogyoró és a kecskefűz barkáival találkozhatunk.
Északról nagyméretű fenyőrigó csapatok érkeztek hazánkba, így az utóbbi hetekben gyakran találkozhattunk velük.
A tücsök szó hallatán legtöbben egy tömzsi, sötét színű rovart látunk lelki szemeink előtt, hiszen gyermekkorunk mesekönyveiből is ez él emlékeinkben. Valószínűleg ilyenkor a mezei tücsökre asszociálunk, hiszen ezzel a fajjal találkozunk leggyakrabban, azonban ha közeli rokona, a pirregő tücsök kerülne a szemünk elé, biztos nem gondolnánk, hogy egy tücsökkel van dolgunk.
Talán már sokan sajnálkozva felsóhajtottak a barnuló leveleket hullató vadgesztenyefák láttán, hogy vége a nyárnak! Bár már tényleg vészesen közeleg a szeptember, de a gesztenyefák nem az ősz közeledte miatt dobják le leveliket, hanem mert megtámadja őket egy kártevő.
Július elejétől a zöld lombszöcskék által szolgáltatott könnyű háttérzene kíséretében élvezhetjük a nyári estéket.
Ez a különleges, védett növény hazánkban csak kivételes helyeken fordul elő. 1816-ban írta le az Erdély flórájában igen jártas J. Ch. Baumgartner. Nevét Teleki Sámuel erdélyi grófról kapta, aki többek között botanikai kutatásokat is támogatott.
Nyár elején a sötétedés beálltával erdőszéleken, parkokban sétálva gyakran láthatunk apró, zölden világító pontokat, a szentjánosbogarak fényét.
Oldalak
