2016-09-02 15:59
A Budapest XI. kerületi Feneketlen-tó üzemeltetője, a FŐKERT Nonprofit Zrt. felkérte az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályát, hogy segítsen a tóban található idegenhonos teknősfajok egyedeinek eltávolításában.
Az idegenhonos élőlények szándékos vagy nemtörődöm betelepítése, véletlen behurcolása vagy szökése bizonyítottan jelentős problémákat okozhat nem csak az őshonos élőlények kiszorításával vagy pusztításával, de akár az emberi élet veszélyeztetésével is. Utóbbira példa az amerikai kontinensen kísérleti körülmények közül kiszabadult, majd szaporodni és terjedni kezdő afrikai "gyilkos" méhek számos emberhalált okozó támadása.
Kiszorítják az őshonos mocsári teknőst
Az MME KHVSZ Országos Kétéltű- és Hüllőtérképezés Programja keretében gyűjtött adatok azt mutatják, hogy a főként megunt háziállatként kikerülő, nem őshonos teknősök közül a vörös- és sárgafülű ékszerteknősök áttelelnek, és néhol szaporodnak is hazai vizeinkben.
A jelenlétük több okból sem kívánatos. Elsősorban azért, mert a Kárpát-medence egyetlen őshonos teknősének, a mocsári teknősnek táplálék- és napozóhely-konkurenseiként jelentősen rontják azok életfeltételeit. Ezen felül egzotikus parazitáik és kórokozóik terjesztésével veszélyeztethetik nem csak a mocsári teknősöket, hanem más őshonos vízi élőlényeinket is.
A begyűjtött teknősök az állatkertbe kerülnek
A szakemberek a kifogott teknősöket regisztrálják, továbbá a Fővárosi Állat- és Növénykert állatorvosi csapatának közreműködésével felmérik az állatok általános egészségügyi állapotát, különös figyelmet szentelve a paraziták és kórokozók kimutatására.
A vizsgálaton átesett teknősök az állatkert Karanténállomására kerülnek, ahonnan a szükséges karanténidőszak leteltét követően az egészséges példányok, a látogatók örömére a Nagy-tóba kerülnek.
Milyen problémákat okoznak az idegenhonos fajok?
Az idegenhonos biológiai szervezetek fokozott kockázatot jelentenek a szárazföldi és vízi ökoszisztémára egyaránt. Az ökológiai rendszerbe kívülről bekerülve ugyanis többnyire hiányoznak azok az állományszabályozó ragadozók és paraziták, melyek természetes körülmények között megakadályozzák túlszaporodásukat. Ennek következtében a behurcolt fajok olyan előnyt élveznek, melynek köszönhetően gyorsan és elképesztő mértékben szaporodhatnak el, folyamatosan újabb és újabb területekre is átterjedhetve. Eközben már a mennyiségük is számos problémát okozhat – az USA-ba behurcolt busák például hatalmas vízfelületeken teszik kockázatossá már a csónakkal közlekedést is.
Ennél is nagyobb veszélyt jelent, hogy ökológiai előnyüket kihasználva közvetlenül pusztítják vagy közvetve kiszorítják az őshonos fajokat. Ez a folyamat ráadásul kezdetben észrevétlenül, a szakemberek elől is rejtve zajlik, és mire az állományrobbanás érzékelhetővé válik, a veszély megfékezése, felszámolása is sokkal nehezebb és nagyságrendekkel drágább lesz.
Nemzeti és nemzetközi ellenintézkedések
Az idegenhonos biológiai szervezetek jelentette kockázat olyan jelentős a globalizált világban, hogy a kormányok újabb és újabb szabályozásokat kénytelenek bevezetni. A kérdéssel az Európai Unió 2014-es rendelete is foglalkozik, amit egy 2010-es hazai szabályozás évekkel megelőzött.
A magyar rendeletek egyik legfontosabb intézkedése, hogy tiltja vagy korlátozza bizonyos állat- vagy növényfajok behozatalát, árusítását, tartását – ezek listáját a Korm. rendelet. végén található mellékletek tartalmazzák.
Magyarországon jelenleg több teknősfaj és alfaj is szerepel ebben a felsorolásban: aligátorteknős, díszes ékszerteknős, keselyűteknős, vörösfülű ékszerteknős (15 cm-nél kisebb páncélhosszúságú példányok), és a listára várhatóan a sárgafülű ékszerteknős is felkerül.
A terület kezelőjén sok múlik
A FŐKERT kezdeményzése is jelzi, hogy ebben a küzdelemben milyen jelentős és megkerülhetetlen felelőssége van az érintett terület kezelőjének, hogy megtűri-e az idegenhonos fajok jelenlétét vagy aktívan tesz azért, hogy a jövőben ne okozzanak még nagyobb problémát.
Halpern Bálin – Orbán Zoltán
